3.rész
Végig futottam mondhatni az egész várost.Bementem  minden boltba.De sehol semmi.
A város szélén van egy nagyon drága bolt ahol mindig nagyon jó cuccokat lehet kapni.Sokszor bemegyek de csak nézelődni.Hisz nekem ott minden drága.
Most is bementem hátha lesz valami, ki is szúrtam egy piros sapit.Szerintem nagyon illene L.Joe-hoz és tetszene is neki.Megnéztem az árát,hát megakadtak rajta a szemeim de L.Joe-nak veszem szóval is remélem,hogy jó.Így megvettem.
Elérkezett az a bizonyos nap.L.Joe szülinapja,egy Szombati napra esett és este 7-kor beszéltük meg a találkozást.Vajon kik jönnek még? Remélem jó sok embert meghívott.
Ebédkor  próbáltam sokat enni,hogy délután ne legyek borzasztóan éhes és ne zabáljam fel az összes kaját.
Már 4-órakkor elkezdtem készülődni.Fogalmam sem volt,hogy mit vegyek fel.Nem tudtam,hogy sportosan vagy elegánsan öltözzek fel.De végül egy rózsaszín szoknyát vettem fel amit még tavaly kaptam Mamától.
Szépen kisminkeltem magam,de próbáltam nem túlzásba vinni.A hajamat meg mivel olyan egyenes és göndören olyan jól áll így begöndőrítettem.
Fél 7-kor elindultam itthonról.Pontosan odaértem Niel's Cafe "Dani" kávéházba.Bementem.
A kávéház szépen egy szülinapi bulihoz illően ki volt díszítve csak egy bökkenő volt.Hol vannak a vendégek??
L.Joe mikor meglátta,hogy megérkeztem odarohant hozzám.
-Szia Ha Ni! Köszönöm,hogy eljöttél!
-Szia persze,hogy eljöttem Boldog Szülinapot-és odaadtam az ajándékom.
-Oh nem kellett volna de azért köszönöm!-mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-És amúgy L.Joe hol van a többi vendég??
-Ja hát az.....Tudod mivel te veled lettem csak jóben ezért csak téged hívtalak meg.
-Oh és a kosárcsapatban nem lettek barátaid?
-Hát még nem nagyon ismerkedtem meg senkivel.
-Értem.Akkor bulizzunk!-bár fogalmam sincs,hogy hogy bulizzunk kettesben.
-Rendben!-mosolygott rám.Olyan kis cuki volt.
Leültünk az asztalhoz.L.Joe  udvariasan kihúzta a széket.Majd leült velem szemben.Jött a pincér és felvette a rendelésünket.Én próbáltam nem sokat rendelni.,hogy L.Joe-nak ne kelljen költeni.
Az egész este borzasztóan jól telt! Végig  beszélgettünk,nevettünk.Csomó mindent megtudtam róla és ő is rólam.
Este 9-kor mentünk haza.Elakartam búcsúzni a kapunál de L.Joe megállított.
-Hé várj! Ugye holnap eljössz a kosármeccsre?
-Oh tényleg az holnap lesz.Persze,hogy elmegyek .
-Remélem szurkolsz nekem.
-Természetesen.
-Hát akkor jó éjt.Holnap találkozunk.
-Rendben,holnap találkozunk és neked is.
Reggel megint együtt mentünk a suliba.
Az első óránk külön-külön volt.Neki Angol nekem Spanyol.
Délután 5-kor kezdődött a meccs.Pont annyi időm volt.hogy az utolsó óra után és a meccs előtt haza tudjak menni letusolni.Hisz a 3. órám tesi volt és 12 percet futottunk és nagyon leízzadtam.
Gyorsan visszasiedtem  a suliba.
Még a meccs előtt találkoztam L.Joe-val de csak pár másodpercre mert sietni-e kellett csak annyira volt időm,hogy sok szerencsét kívánjak neki és ennyi.
Elkezdődött!Én nagyon izgultam de kiszúrtam,hogy L.Joen a piros sapka van amit tőlem kapott.Nagyon örültem neki.
7-7 volt az állás és L.Joe-nél  volt a kosárlabda.
Nagyin izgultam,és izgalmamban megfogadtam,hogy L.joe ha bedobja bevallom neki az érzéseim.

Eldobta a  labdát, a labda repült és......

2.rész
Reggel még a szokásosnál  is gyorsabban kezdtem el készülődni.Még reggelizni sem reggeliztem.Ez mind azért volt mert nem akartam,hogy a hugival menjek iskolába.Reméltem előbb elkészülök mint ő.
Ez sikerült is.
Az utcánk végén van egy rét ahol gyönyörű virágok vannak, reggel mindig megállok és nézegetem őket.Általában ezért szoktam elkésni.Ahogy reggel nézegettem a virágokat egyszer csak hallom,hogy valaki a nevemet kiabálja mögöttem.Hát vajon ki volt az? Természetesen a hugom..Nem hiszem el hogy utolért.De ahogy jobban megnéztem fogta valakinek a kezét. Vajon ki lehet az?Jobban megnéztem és láttam h a barna hajú fiú az.Odaértek hozzám és a hugitól meg is kaptam a fejmosást.
-Mért hagytál otthon?Úgy volt h együtt jövünk! Ráadásul megbeszélted ezzel a kedves fiúval is,hogy együtt mentek az iskolába.Mért nem vártad meg? Becsöngetett hozzánk és téged keresett.
-Micsoda?-kérdeztem eléggé meglepődve.
-Jaj én csak nem akartam egyedül menni az iskolába és azt hittem,hogy még nem indultál el és gondoltam akkor mehetnénk együtt-mondta L.Joe eléggé meglepődve ő is h a hugi így kiforgatja a tetteit.
-Ja hát akkor tegnap mondhattad volna és akkor mehettünk volna együtt,de mondjuk most már úgyis indulok szóval is mehetünk-próbáltam mind ezt higgadtan elmondani.
Mikor beléptünk az iskolába,átvettük a cipőnket és elköszöntünk hugitól.L.Joe-val a szekrényünkhöz mentünk.Az én szekrényem előbb volt mint az övé.Mikor megálltam h bepakoljak adott egy levelet.eléggé meglepődtem és reméltem,hogy nem valami szerelmes levél.
-Mi ez? Kinyithatom?-kérdeztem.
-Persze olvasd el remélem eljössz-mondta hatalmas mosollyal az arcán és elment.
Kibontottam a levelet és elolvastam.
~Kedves Oh Ha Ni
Szeretettel várlak a Szülinapi bulimon.
Időpont:2013 November 23.
Hely: Niel's Cafe "Dani" kávéház.
Remélem.hogy eljössz.     
                   L.Joe:)
Ez hihetetlen,meghívott a Szülinapi  bulijára!De hát még kb; egy napja ismerjünk egymást.Nem is tudom,hogy mit kéne neki vinnem.El kell mennem  suli után vásárolni.
Mikor már vége volt a sulinak,próbáltam elkerülni L.Joet hisz mi lesz ha velem akar hazamenni? De akkor nem tudnék neki venni semmit és 23.-a mát mindjárt itt van.
Hát ez a találkozás mégsem úszott el. Mikor próbáltam észrevevés nélkül kiosonni az iskolából L.Joe meglátott és utánam kiáltott.
-Hé Oh Ha Ni!
Megfordultam és eléggé meglepődtem. Hisz éppen a legjobb barátnőmmel beszélt.
Odamentem hozzájuk és megkérdeztem,hogy miről beszéltek.
L.joe csak annyit mondott,hogy a kosarazásról.
Gondolom azért beszéltek a kosarazásról  mert a Mia a legjobb barátnőm is benne van a suliban a lány kosárlabdacsapatban
-L-Joe  te is szereted a kosárlabdát?
-Igen! A régi sulimban is kosárlabdáztam.
-Az jó és most beléptél a kosárlabda csapatba?
-Igen!Pont a Szülinapom után lesz.
Jaj elfelejtettem a Szülinapját sietnem kell vásárolni.
-Na sziasztok megyek sietnem kell haza-mondtam gyorsan mielőtt elkezdünk másról is beszélni.
-Rendben szia Ha Ni!-mondták egyszerre.
Gyorsan elindultam ajándékot venni.

Egy átlagos nap kezdődött el.
Reggel felkeltem felöltöztem,megcsináltam a hajam és reggeliztem.
Elindultam az iskolába,és miközben mentem megláttam egy barna hajú fiút biciklivel.
Egyszerűen csak elsuhant mellettem.
Valami furcsát  éreztem,hirtelen őrült sebességgel kezdett el verni a szívem.
Vajon mi lehetett ez az érzés? Talán szerelem? De hát még csak most láttam először.
Beértem az iskolába,természetesen ma is elkéstem.A tanár már megint leszidott,de nem kaptam semmi mást.
Leültem a helyemre.Egyszer csak kopogtak az ajtón és belépett egy srác.
Barna haja volt,mint a reggeli srácnak és vékony is volt.Nagyon különleges srácnak tűnt,de szerintem ez a többieknek is feltűnt.
A tánár felállt és bemutatta nekünk.
-Gyerekek ő itt az új osztálytársatok Lee Byung Hun.Remélem kedvesek lesztek hozzá.
Leült az egyetlen szabad helyre.
Mikor vége lett az órának szaladtam a szekrényemhez mert dolgozatot írunk a következő órán és nem tanultam semmit.
Miközben siettem a szekrényhez nekimentem a barna hajú srácnak. Leejtettem mindent a kezemből és ráadásul el is estem.A barna hajú srác lehajolt és elkezdett segíteni felszedni a cuccomat.
Egyszer csak megszólított.
-Szia ne haragudj,hogy neked mentem ugye a te neved Oh Ha Ni.
-I-igen.-válaszoltam dadogva.
-Örülök,hogy találkoztunk,na majd még beszélünk most mennem kell.
A szívem már megint hevesebben kezdett el verni.Nem tudom,hogy mi történt velem.
Mikor vége lett az utolsó órámnak,elindultam haza felé.
Egyszer csak hallottam,hogy valaki a hátam mögött a nevemet kiáltja..Hátrafordultam és kit láttak szemeim,a barna hajú srác volt az.
Természetesen megvártam.
-Szia jó h újra találkozunk Ha Ni. Ugye hívhatlak így?
-Szia persze Lee Byung Hun.
-Ó kérlek ne hívj a teljes nevemen csak simán szólíts L.Joenak.
-Rendben.
-Megyünk együtt haza? Reggel láttalak mikor kijöttél a házatokból és  pont ugyanabba az utcába lakunk.
-Öm...Rendben-hát nekem egy kicsit rámenősnek tűnt de beleegyeztem hisz nagyon tetszett nekem.
Mikor a kapunk elé értünk elköszöntem tőle és bementem.
Ledobtam a cipőmet  és felrohantam a lépcsőn,bementem a szobámba és ráhuppantam az ágyamra. A hátamra feküdtem és a mai napon kezdtem el gondolkodni.
Vajon neki is így dobog a szíve a közelemben,lehet neki is tetszem úgy mint nekem ő?
Remélem holnap is találkozunk.