Egy átlagos nap kezdődött el.
Reggel felkeltem felöltöztem,megcsináltam a hajam és reggeliztem.
Elindultam az iskolába,és miközben mentem megláttam egy barna hajú fiút biciklivel.
Egyszerűen csak elsuhant mellettem.
Valami furcsát  éreztem,hirtelen őrült sebességgel kezdett el verni a szívem.
Vajon mi lehetett ez az érzés? Talán szerelem? De hát még csak most láttam először.
Beértem az iskolába,természetesen ma is elkéstem.A tanár már megint leszidott,de nem kaptam semmi mást.
Leültem a helyemre.Egyszer csak kopogtak az ajtón és belépett egy srác.
Barna haja volt,mint a reggeli srácnak és vékony is volt.Nagyon különleges srácnak tűnt,de szerintem ez a többieknek is feltűnt.
A tánár felállt és bemutatta nekünk.
-Gyerekek ő itt az új osztálytársatok Lee Byung Hun.Remélem kedvesek lesztek hozzá.
Leült az egyetlen szabad helyre.
Mikor vége lett az órának szaladtam a szekrényemhez mert dolgozatot írunk a következő órán és nem tanultam semmit.
Miközben siettem a szekrényhez nekimentem a barna hajú srácnak. Leejtettem mindent a kezemből és ráadásul el is estem.A barna hajú srác lehajolt és elkezdett segíteni felszedni a cuccomat.
Egyszer csak megszólított.
-Szia ne haragudj,hogy neked mentem ugye a te neved Oh Ha Ni.
-I-igen.-válaszoltam dadogva.
-Örülök,hogy találkoztunk,na majd még beszélünk most mennem kell.
A szívem már megint hevesebben kezdett el verni.Nem tudom,hogy mi történt velem.
Mikor vége lett az utolsó órámnak,elindultam haza felé.
Egyszer csak hallottam,hogy valaki a hátam mögött a nevemet kiáltja..Hátrafordultam és kit láttak szemeim,a barna hajú srác volt az.
Természetesen megvártam.
-Szia jó h újra találkozunk Ha Ni. Ugye hívhatlak így?
-Szia persze Lee Byung Hun.
-Ó kérlek ne hívj a teljes nevemen csak simán szólíts L.Joenak.
-Rendben.
-Megyünk együtt haza? Reggel láttalak mikor kijöttél a házatokból és  pont ugyanabba az utcába lakunk.
-Öm...Rendben-hát nekem egy kicsit rámenősnek tűnt de beleegyeztem hisz nagyon tetszett nekem.
Mikor a kapunk elé értünk elköszöntem tőle és bementem.
Ledobtam a cipőmet  és felrohantam a lépcsőn,bementem a szobámba és ráhuppantam az ágyamra. A hátamra feküdtem és a mai napon kezdtem el gondolkodni.
Vajon neki is így dobog a szíve a közelemben,lehet neki is tetszem úgy mint nekem ő?
Remélem holnap is találkozunk.