~The End~

Mikor másnap felkeltünk,mindenünk össze volt mát pakolva.Mivel valaki késő este még hajlandó volt azt is megcsinálni.......Mikor a bementem a fürdőbe,hogy elkészüljek eszembe jutott,hogy mindent elraktam.Kimentem és láttam,hogy a barátom már ébredezik.Kipakoltam a cuccomat és az övét is gondoltam szüksége lesz rá,majd vissza mentem.Éppen sminkeltem magamat mikor valaki hátulról megfogta a derekamat és nyomott egy puszit az arcomra.
-Jó reggelt drágám.-súgta a fülembe L.Joe.
-Neked is.-mondtam.
Majd felemelte a kezemet amin ott virított az a gyönyörű gyűrű amit tőle kaptam.
-Tetszik??-kérdezte.
Megfordultam és megöleltem.
-Hát hogyne tetszene!Imádom!-jelentettem ki.
-Féltem,hogy nem fog tetszeni.De attól még jobban,hogy nemet mondasz.-mondta szomorúan.
-Én?Neked?Soha nem mondok nemet!-mosolyogtam.
-Ohh,akkor jó.Be engedsz a fürdőbe,hogy én is elkészüljek??-kérdezte.
-Nem.-vágtam rá.
-És még  soha nem mond nekem nemet.-ment ki morcosan.
Mikor készen voltam vissza mentem, L.Joe az ágyon feküdt és nézte a TV-t.Odafeküdtem mellé és együtt néztük.Egyszer csak kopogást halottunk.Én nyitottam ajtót mivel L.Joe még egy száll  boxerben volt.Niel és Mia volt az.Mondták,hogy indulni kéne.Szóltam barátomnak és ő is elkészült.Lementünk és leadtuk a kulcsunkat.És indulhattunk is haza.
~Otthon~
Már mindenki várt,és mikor meglátták a gyűrűmet majdnem elájultak.Nálunk voltak L.Joe szülei is(szerencsére jól ki jönnek a szüleink).Mikor mindent elmeséltem a szüleimnek,akkor a barátom családtagjaira kacsintott.
-Mi volt ez??-kérdeztem tőle értetlenül.
-Öm...semmi.-emelte fel kezet.
-Aha.-húztam fel szemöldököm.
-Csak jelezte nekünk,hogy minden úgy sikerült ahogy tervezte.-vágta rá az Apukája.
-Igen??-és megöleltem.-Látod én milyen jó barátnő vagyok??
-Te tökéletes vagy!-jelentette ki és nyomott a számra egy puszit.
~1 Évvel később~
Elballagtunk,most már csak az esküvőért kell aggódnunk.Hiszen holnap lesz a nagy nap. Már nagyon izgultunk.Mikor este elment tőlünk L.Joe,(mivel ma nem aludt nálunk) nem bírtam várni és írtam neki üzenetet.
-Saranghae<3Várom a holnapot:)
- Én is,én is<3Jóéjt szépségem!
-Neked is:)
~Az esküvő napja~
Reggel mikor felkeltem,már nagy készülődés volt.A szüleink megbeszélték,hogy állítólag az balszerencsét hoz ha a vőlegény a menyasszonyt az esküvő előtt látja menyasszonyi ruhában.Így nem találkoztunk délelőtt.De folyton írta az üzeneteket,hogy ő már mennyire izgul,meg várja,hogy hogyan fogok kinézni.Mondjuk ezekre mind én is kíváncsi vagyok.Mikor rajtam volt már a ruhám,megcsinálta a fodrász a hajamat és ki is voltam sminkelve elindultunk a ceremónia terem felé.Mikor megérkeztünk Anyáék bevezettek egy szobába,ahol ott voltak már a koszorús lányok,Mia,Lina és Hugi.Leültem egy székre és körbevettek,majd jött egy fotós és lefényképezett minket.Egy kis idő után megjött akit igazán vártam.Az én szépfiúm L.Joe.
Mikor belépett az ajtón azt hittem,hogy elájul.Kikerekedtek a szemei és mosolygott mint a vadalma.Majd mikor már észhez tért megrázta fejét és odajött hozzám.
-Szia.-mondta.
Ennyi???Komolyan ennyi??-gondoltam magamba.
-Szia.-mondtam.
Hoztak egy másik széket amire leültették L.Joe-t,de ő végig engem bámult.Ránéztem és elmosolyodtam,ő is mosolygott,majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Na készen vagytok??-kérdezte a fotós.
-Igen!-jelentette ki L.Joe.
-Akkor csíz!-és csinált rólunk vagy 50 képet ugyan abban a pózban.És ennyi nem csinált rólunk többet.
Mikor végre 14:00 volt(mivel akkor kezdődött a szertartás) majdnem összeroppant a szívem.Nagyon izgultam eddig is de most már különösen.
Mikor kinyíltak előttem a hatalmas ajtók  láttam,hogy előttem ott áll L.Joe és mosolyog,majd bólintott egyet és elindultam.Apa karjába belekaroltam és a  koszorús lányok jöttek utánunk.Mikor ott voltunk az oltár előtt egy kicsit előtte L.Joe odajött hozzám és a kezét nyújtotta.Én elengedtem Apát és megfogtam a kezét.A mi esküvőnkön nem volt hivatalos személy aki összeadjon minket ezért mi magunk mondtuk el a fogadalmunkat.Elővette L.Joe a könyvet amibe minden le volt írva.Felemelte a jobb kezét és elkezdte:
- Én Lee Byung Hun feleségül fogadom Oh Ha Ni-t.Fogadom,hogy örökre  tisztelni és szeretni fogom bármi történik.Ígérem,hogy tisztelni fogom az idősebbeket és jó férj leszek.
-Én Oh Ha Ni  férjemül fogadom Lee Byung Hunt.Fogadom,hogy örökké tisztelni és szeretni fogom bármi történik.Ígérem,hogy tisztelni fogom az idősebbeket,és jó feleség leszek.-emeltem fel én is a kezemet.
Majd felszólították Apáékat,ők is elmondták a kis beszédüket,majd itt volt az ideje a gyűrű felhúzására.
Odafordult Hugihoz(mivel nála volt a gyűrű).Felhúzta a gyűrűs ujjamra majd én is az övére.Végül megcsókolt.Szerintem ez volt az eddigi legjobb csókunk!
Mikor mindenek vége volt,elmentünk abba az étterembe amit kivettünk és elkezdődhetett a lakodalom.Mikor már mindenki ott volt elmondtuk mi is mind a ketten a beszédünket.Majd elkezdtünk enni.A pincérek finomabbnál finomabb ennivalókat hoztak elénk.Szerintem én többet ettem mint valaha.Mikor végeztünk mindennel L.Joe megfogta a kezemet és kivezetett az udvarra.Ott felemelt és megforgatott a levegőben.
-Szeretlek!-mondta,és nyomott egy puszit számra.
-Én is!-mosolyogtam rá.
Egy ideig még tartott a levegőben,majd letett és be ment velem a terembe,ahol a vendégek voltak.Leültünk az asztalhoz és néztük a táncoló embereket.Hirtelen Anya odajött és megkérte L.Joe-t,hogy táncoljon vele.A férjemnek(de jó ezt kimondani!) kikerekedtek a szemei és rám nézett.Én csak mosolyogtam,majd bólintottam egyet és elment az Anyukámmal táncolni.
Hugi odajött hozzám.
-Nővérkém!-mondta
-Igen??
-Te most nagyon boldog vagy igaz??-mosolygott.
-Borzasztóan.-viszonoztam mosolyát.
Erre csak egy ölelést kaptam válaszul,és ő is ott hagyott.De nem unatkoztam,ahogy láttam,hogy L.Joe és Anya táncol elfogott a röhögő görcs.Anya össze vissza forgatta meg minden.Mikor már elfáradtak a férjem vissza huppant a mellettem lévő székre és a vállamra hajtotta a fejét.
-Na milyen volt??-kérdeztem.
-Őszintén??-nézett rám.
-Inkább ne mondj semmit!-mosolyogtam.
Nyomott a számra egy puszit és megfogta a kezemet.
-És hajlandó vagy az újdonsült férjeddel táncolni??-mosolygott.
-Hát...ezt az ajánlatot nem utasíthatom vissza.-viszonoztam mosolyát.
Vagy fél órát táncoltunk.Nem érdekelt,hogy ki van körülöttünk.Abban a fél órában csak mi ketten voltunk senki más.
A szüleink kitalálták ahogy nőttünk fel végig vannak képek és azt vetítsük le.Ez nekünk meglepetés volt de mikor elindult a vetítés velem kezdték.Egy könnycsep folyt le az arcomon.Meghatódtam,már vártam,hogy L.Joe-ról milyen képek lesznek.Mikor elkezdődött az ő gyerekkoráról a képek vetítése megkönnyebbülésemre ott volt a kedvenc képem,amin az ,,izmát,, mutogatja.Mikor megláttam elkeztem nevetni.
-Héé!-szólt rám L.Joe.
-Tudod,hogy ez a kedvenc képem rólad.-mosolyogtam.
-Még!-nevetett.
Erre csak kikerekedtek a szemeim majd néztem tovább a vetítést.
Körübelül  reggel 3-órakkor  már mindenki elment.Már én is át voltam öltözve egy lazább ruhába.Mikor mentem ki az épületből,gondolva,hogy indulunk haza.
Miközben mentem valaki rácsapott a fenekemre.
-Hé!-kiáltottam.
-Te??-nézett rám L.Joe.
-Én mennék haza!-jelentettem ki.
-Na nehogy azt hidd,hogy haza megyünk!-fogta meg kezemet és rángatott vissza az épületbe.
-Mért akkor hova megyünk??-néztem rá értetlenül.
-Hát nászútra!-mosolygott.
-Hogy mire??
-Na azt ne mond,hogy azt hitted nem megyünk nászútra!-húzta fel szemöldökét.
-Mivel egy szóval sem mondtad ezért úgy gondoltam,hogy nem megyünk.
-Rosszul gondoltad!De akkor meglepetés!-ölelt meg.
-És a ruháim??-kérdeztem.
-Mia és Lina már mindent bepakolt,nekünk csak fel kell ülni a repülő gépre. Na de már a Taxi kint vár és Apáék már be is pakoltak szóval mehetünk ki.-mondta és vissza rángatott oda ahonnan elindultunk.Megbolondít teljesen.
Mikor kiértünk mindenki kint várt már minket.Végig ölelgettük őket és beültünk a kocsiba.
Egészen a reptérig vitt.Előtte kiszálltunk,én a kézi poggyászokat L.Joe pedig a két nagy bőröndöt hozta.Majd meg szakadt a kis nyomi.Mikor már lecsekkoltunk,vártuk,hogy megjöjjön a gépünk.Addig a férjem csinált magáról egy képet,majd elkérte a telefonom.Valamit ügyködött rajta és visszaadta.
-Mit csináltál rajta??-kérdeztem.
-Old fel.-mosolygott.
Mikor azt tettem amit mondott egy helyes fiú képe fogadott-------------------------------------------------------->
-Áhh ez tetszik.-öltem közelebb hozzá.
-Remélem is.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-És mégis hova utazunk??-kérdeztem.
-Meglepetés!-és átkarolt.
Felálltam vele szembe és oldalamra tettem a kezemet.
-Folyton titkolózol!Soha nem mondasz nekem semmit!Nem megyek sehova ha nem mondod meg!-jelentettem ki.
-Na!Ne legyél már ilyen!-állt fel velem szembe.
-Mért ne??
-Mert nem tetszik.-nézett rám morcosan.
-Hát sajnálom!Ilyen vagyok és ha neked ez nem jó akkor feleségül se kellett volna venned!-jelentettem ki.Majd kis táskáért nyúltam,de L.Joe megfogta a kezemet.
-Most mi bajod van??-nézett rám értetlenül.
-Semmi!-vágtam rá.
-Látom......Na gyere ide!-és megcsókolt,de én ellöktem magamtól.
-Azt hiszed ezzel mindent megoldasz?? -húztam fel szemöldököm.
-Igen!Mért nem tetszik ha a férjurad   megcsókol??-mosolygott.
-Az a baj,hogy az nagyon is tetszik.-viszonoztam mosolyát.
-Na látod!-és újból megcsókolt.
Majd most ő lökött el magától.
-Indulnunk kell felszállni a gépre.-és felvette a táskámat.
-Rendben.-és elindultunk amerre ment a tömeg.
Először betömörültünk egy kis buszba majd felszálltunk a gépre.
L.Joe ment elől és húzott engem.Választott egy helyet és kirakta elém a kezét jelezve,hogy én üljek az ablak mellett.Leültem és ő is mellém ült.
-Várod??-kérdezte.
-Mit is??-húztam az agyát.
-Semmit.-és belenyúlt a táskámba a könyvéért.
-Most nehogy elkezdj olvasni!-szóltam rá.
-Mert??-nézett rám értetlenül.
-Csak vicceltem az előbb!Persze,hogy várom!Ne sértődj meg ezért jó??-mosolyogtam.
-Hát ha tudnád mennyit szenvedtem ezzel az úttal nem mondanál nekem ilyeneket!-jelentette ki.
-De mivel nem tudom,ezért nem vagy mérges.-nyomtam egy puszit arcára.
-Na jó,nem vagyok az.-végre mosolygott.
-És hova is megyünk??-kérdeztem,mivel még mindig nem tudtam.
-Mondtam már,hogy meglepetés.
-Ne már!-hisztiztem.
-Tetszeni fog,nyugi.-mosolygott.
-És ha nem??
-Nyugi nem valami putriba viszlek!-mosolygott.
-Igen?Akkor jó.
-Azt hiszed elvinnélek  valami  nyomi helyre??-húzta fel szemöldökét.
-Nem.-nyomtam egy puszit szájára és vártam,hogy felszálljon a gép.-De kitalálhatom,hogy hova megyünk??-kérdeztem
-Hát úgy is mindegyikre nem lesz a válaszom.-mosolygott.
-Áhh,utállak!-jelentettem ki.
-Hát sajnos ezt nem hiszem el.
-Jól van!Nem bírlak utálni.-mosolyogtam.
-Engem nem is lehet utálni.-ezen csak egy jót nevettünk.
Még soha nem ültem repülő gépen,szóval is nagyon izgultam.Amikor kicsi voltam úgy volt,hogy elutazunk Londonba de valamiért mégsem mentünk.
Mikor elindult a repülő bedugult a fülem és nagyon fájt.
-Mi baj van??-kérdezte L.Joe.
-Fáj a fülem.-mondtam.
-Ja!Elfelejtettem!Tessék itt egy rágó,így majd jobb lesz.-mosolygott.
-Remélem is,és köszi.-bekaptam a rágót és egy idő után tényleg jobb volt.
Borzasztóan sokat repültünk,de én még mindig nem tudtam,hogy hova megyünk.L.Joe már mikor felszáltunk utána még egy kicsit beszélgettünk és elaludt.Elkezdtem unatkozni  és végül én is elaludtam.
Arra ébredtem,hogy valaki a nevemet mondogatja.
-Hé Ha Ni!Ébredj fel!Hamarosan leszállunk!-L.Joe volt az.
Kinyitottam szemem majd megdörzsöltem.
-Nézz ki az ablakon!-mutatott kifelé férjem.
Kinéztem és majdnem elájultam.Hihetetlenül gyönyörű  a hej,csak kár,hogy fogalmam sincsen,hogy hol vagyunk.
Mikor leszálltunk a gépről és felvettük a bőröndeinket kimentünk a reptér elé.
-Üdv itt a Bahamákon.-mosolygott L.Joe.
-Hogy hol??-tátva maradt a szám.
-A Bahamákon.-mondta el még egyszer.
Hirtelen a nyakába ugrottam, és elkezdtem olyan  szorosan ölelni amennyire csak tudtam.
-Nagyon szeretlek!Nagyon,nagyon!És köszönöm,köszönöm!-mondogattam.
-Hé Ha Ni!Megfojtasz!-jelentette ki.
-Oh,bocsesz.-és elengedtem.
-Amúgy szívesen.-és nyomott egy puszit az arcomra.
Elmentünk egy szállodába.De ez a szálloda túltesz mindenen!Nem,hogy 5csillagos hanem 1000!Komolyan gyönyörű.Hihetetlen,hogy L.Joe ide hozott.Mikor bementünk a szobánkba és otthagytam L.Joe-t és befutottam,majd ráhuppantam az ágyra.A férjem beszenvedte az összes bőröndünket,táskáinkat.
És lefeküdt mellém az ágyra.Én  ráfeküdtem mellkasár.
-Tetszik??-kérdezte.
-Nagyon is!Hihetetlen vagy!
-Oh,tudom -mosolygott.-De szerintem most már feküdjünk le,késő van majd holnap megyünk valahova jó??
-Rendben.-és megstartoltam a fürdőt.
Hihetetlen egy napig kb; utaztunk és ilyen gyönyörű helyre érkeztünk.Hihetetlen.De most így belegondolva minden szép,de hogy van erre pénzünk??Biztos meg van beszélve ez az egész.
Mikor éppen vettem volna fel a  bugyimat,és semmi más nem volt rajtam hirtelen kinyílt az ajtó.
-Hm...-L.Joe perverz mosollyal nézett rám.
-Hé!-takartam el testemet.
-Most meg mi bajod van??-nézett rám értetlenül.
-Á semmi!Menjél kifelé!-mutattam az ajtó felé.
-Még mindig szégyenlős vagy előttem??-húzta fel szemöldögét.
-Hát....
-De hisz már házasok vagyunk!-jött közelebb.
-Akkor is!Ne nyiss csak így rám!Amúgy is minek jöttél be??-kérdeztem.
-Mert veled akartam fürödni,de már lekéstem.
-Hát le.-mosolyogtam.
-De mi lenne ha kétszer fürödnél??-nézett rám perverz mosollyal.
-Minek??-nem értettem.
-Csak!-és levette rólam a törülközőt amivel takartam magamat.
Majd elkezdte újra engedni a vizet és ő is levetkőzött.Beült a vízbe én meg csak álltam,hogy most mi van??Komolyan velem akar fürödni??
-Na mi lesz??.Jösz már??-kérdezte.
-Aham.-és beültem mellé a kádba.
Szerintem olyan vörös volt az arcom.Fel sem mertem  nézni rá.De szerintem észre vette,hogy zavarban vagyok.
-Ha Ni megmossam a hátadat??-vagy mégsem vette észre....
-Öm...figyu én már lefürödtem!Nem kell kétszer,én most megyek szia.-és kikeltem a kádból magamra tekertem egy törölközőt és megfogtam a pizsimet majd kimentem.
Kint felöltöztem és befeküdtem az ágyba.Mikor L.Joe is készen volt kijött és mellém feküdt.Én rá sem néztem még ha egy kicsit is hozzám ért elhúztam magamat.
-Bocsánat.-mondta.
-Mit??-kérdeztem.
-Hát,hogy berángattalak magam mellé a kádba,pedig te nem is akartad.
Erre csak annyi választ adtam,hogy ráfeküdtem mellkasára.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is!-és ezután megint elaludtunk.
~Reggel~
L.Joe ébresztett mert sietni kellett.
Elmentünk egy kikötőbe és ott felszálltunk egy hajóra.
Nekem nagyon tetszett minden.Ez a hajó szerintem egy luxus hajó lehetett mert minden volt rajta.
Oda mentem a hajó széléhez és néztem a tengert.L.Joe hátulról megölelt és megpuszilta az arcomat.Egy kicsit megugrottam majd megfordultam.Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
Egész nap a hajón voltunk.És nagyon jól éreztem magamat,csak volt egy kis gond.Az,hogy holnap megyünk is haza.Igen holnap,mivel csak 3-om napra jöttünk.
Ezt nem hiszem el.Mindenki nászútra egy hétre megy,de mi nem mi csak 3-om napra.
Mondjuk gondolom ez is drága volt,na akkor még egy hét.De nekem akkor is jobban tetszene.
A nap végére már nagyon fáradtak voltunk,így gyorsan be is bújtunk az ágyba.
Még mikor néztem még egy kicsit a TV-t L.Joe már aludt.Hirtelen a kezét hasamra tette és elkezdte simogatni.Majd a háton fekvés után felém fordult és elkezdte mondogatni ,hogy ,,Baro,Baro,,.Nem értettem,hogy miről beszél,de végül én is bealudtam.
Reggel kivételesen előbb keltem mint férjem.Már is elkezdtem öltözni majd pakolni.Még a csak a fehérnemű volt rajtam mert kerestem a bőröndbe,hogy mit vegyek fel.Kinéztem az ablakon,hogy milyen idő van,de olyan semmilyen volt.Se meleg,se hideg.Úgy gondoltam,hogy szoknyát veszek ma fel.Mikor kiválasztottam egy igen tetszetős szoknyát felemeltem és megnéztem,hogy minden rendben van-e vele.Hát persze,hogy nem volt!
A bőrönd megfogta a színét és most van rajta egy barna folt.Én hülye kitaláltam,hogy hátha lejön vízzel.A frászt még rosszabb lett.Végül úgy döntöttem,hogy mást veszek fel.Visszamentem  a szobába és újra túrni kezdtem a bőröndömet.Találtam is egy inget.Gondoltam felveszek hozzá egy rövid nacit,és az inget pedig beletúrom.Mikor felvettem szembesültem azzal,hogy ez az ing igen nagy rám.Lehetséges,hogy L.Joe-é.
De akkor minek van az én bőröndömbe??Elkezdtem szagolgatni.Éreztem rajta,hogy L.Joe illata van.Na jó ez tuti az övé!
Ahogy ezen gondolkoztam valaki megfogta az oldalamat.
-Jó reggelt szépségem.-súgta a fülembe L.Joe.
-Jó reggelt-fordultam meg.
-Hogy aludtál??-kérdezte.
-Öm....melletted mindig jól alszok!-mosolyogtam.
-Nagyon jó álmom volt!-jelentette ki.
-Tudom!-vágtam rá.
-Igen??Honnan??-nézett rám értetlenül.
-Hát először a hasamat kezdted el simogatni,majd imételte,hogy ,,Baro,,.
-És akkor tudod,hogy mit álmodtam??-kérdezte.
-Nem,de mesélj.Ki az a Baro?
-A gyermekünk neve.-mosolygott.
-A gyermekünk??
-Igen!Ha majd lesz gyerekünk és ha fiú lesz Baro lesz a neve.-és nyomott egy puszit a száma.
-Jó,hogy eldöntötted!-néztem rá mérgesen.
-Jó,akkor lehet a fiúnk neve Baro??-rebegtette a pilláit.
-Jó,lehet.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Akkor munkára fel!Amint hazaértünk dolgozunk az új gyereken!-mosolygott.
-Azért még nem most.Várjunk még egy kicsit.-mondtam.
-Jó.-hajtotta le fejét.
-Remélem a kisfiam is olyan tökéletes lesz mint az Apukája.-mosolyogtam.
-Wá,nagyon szeretlek!-emelt egy kicsit meg.
-Én is!-és megcsókoltam.
Ez után felöltöztünk és indultunk a reptérre.Azt egész utat ismét végig aludtuk,de már vártuk,hogy haza érjünk.

~Jövő~
-Mia pow-

Sajnos mi nem házasodhatunk össze Niellel hiába kérte meg a kezemet.Mivel a Teen Top tagja és a cégük nem engedi.De a barátom megígérte,hogy kér egy kis szabadságot és el megyünk valahova.De már két hónapja összeházasodott HaNi és L.Joe de mi még mindig nem voltunk sehol.Igazság szerint már 1 hónapja nem láttam Nielt,mivel túl sokat dolgozik.És most per pillanat nincsen kivel lennem.HaNi  most nagyon boldog L.Joe mellett,így nem akarom őket zavarni.Lina is ChangJo-val de ezt majd később.Csak én vagyok egyedül,a leptopommal aés nézegetem a mindennapi  képeket a srácokról.Mindig mikor egy Niel következik olvadozok.
Most is épp egy ilyen olvadozás közepette voltam mikor csörgött a telefonom.
~Hálló?-vettem fel.
~Szia kicsim-szólt bele Niel.
~Szia!!Nagyon hiányzol!!-teljesen bezsongtam,hogy felhívott.
~Nekem is te!Sajnálom,hogy nem találkozhattunk.De 10 perc múlva ott vagyok a házatok előtt!Készülj mert elmegyünk egy romantikus helyre!
~Mi?
~Készülj!Csini legyél.Na szia akkor 10 perc  múlva.-meg sem várta a  válaszomat és letette.
Gyorsan elkezdtem készülődni.Kisminkeltem magamat,persze nem vittem túlzásba.Kiengedtem a hajamat és felvettem egy egybe részes ruhát.Valami kabát szerűség volt.Mikor készen lettem már is rohantam az ajtóhoz felvenni a cipőmet.Mikor húztam fel csöngettek.Gyorsan kinyitottam.
-Sziaa- ugrottam barátom kezei közé.
-Szia szépségem,már nagyon hiányoztál!-ölelt meg szorosan.-Indulhatunk??
-Igen!-mosolyogtam.
Elindultunk egy étterem fel.Bementünk és leültünk egy asztalhoz.Felvették a rendelésünket és gyorsan kihozták.
-Figyu Mia.-szólított meg Niel.
-Igen??-néztem bele szemeibe.
-Nem tudok sokáig maradni,csak két órára kéreckedtem el.Ne haragudj!
-Jól van.-hajtottam le a fejemet.
Mikor indultunk visszafelé volt még egy kis idők és a vízpartnál mentünk.
Hirtelen sikongató tini lányok vettek minket körül.Vagy is inkább Nielt.Ölelgették,autógramot kértek stb stb; Nagyon felhúztam magamat,hogy még egy órát sem tudok eltölteni a barátommal.Így elindultam hazafelé.
Miközben bosszúsan mentem Niel megfogta a kezemet.
-Kérlek bocsáss meg!Nem ehetek róla!-ölelt meg hátulról.
-Oh,hogy nem tehetsz róla??Mi a francnak kell neked idolnak lenni elmondanád??-néztem rá könnyes szemekkel.-Mért van az,hogy két hónapig nem látlak és most is ,,bocsi csak két órára vagyok elengedve,,!Elegem van!-vágtam a fejéhez.
-Sajnálom!Én is minél többet akarok veled lenni!De ez a munkám!-próbált mosolyogni.
-Neked ki kell bírnod de nekem nem!-és levettem a gyűrűt az ujjamról majd a földre dobtam.

-Ne csináld már!-ült le Niel a korlátra és húzott magához.-Hozzám jössz feleségül és minden jó lesz!Megígérem!
-Igérgettek nekem már sok mindent!-jelentettem ki.
-Na gyere ide!-és közelebb húzott majd megcsókolt.
Mikor elváltunk hót vörös lehetett az arcom.
-Na látod!Ki bír a mi szerelmünk mindent!-mosolygott.
-Áh ez mind a te hibád!-jelentettem ki.
-Mi az én hibám??-nézett rám értetlenül.
-Hát,hogy ennyire szeretlek!
-Én is!-és nyomott még egy csókot az ajkaimra.


~Lina pov~
Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi.Felkeltem,felöltöztem és mentem be a céghez.Ja igen nem is meséltem!A Teen Top egyik   táncosa lettem,szóval minden nap találkozhattam ChangJo-val.
Mikor megérkeztem már a srácok vártak.Niel szokás szerint hisztizett Mia után. Mindenki nyugtatja ilyenkor de folyton ránk szólnak,hogy ,,munka van emberek,, .Szóval ezekre nincsen sok időnk.
Délután már is egy koncert,és a fiúk ma mindent elrontanak.
-Hé srácok!Figyeljetek már oda!Nem hiszem el!-szidom őket,erre ők nyuszi szemmel néznek rám.
-Cicám,ma nagyon izgulunk!Fontos ez a fellépés és!-fogta meg kezemet barátom.
-Ha annyira fontos akkor mindent jól kéne csinálnotok.-idegeskedtem.
-Igen is főnök!-húzták ki magukat a srácok.
A koncert sikeres volt.Rengeteg Angel eljött és éjjeneztek a srácoknak.Mikor vége volt  átöltöztek és ChangJo már is hozzám jött oda.
-Mehetünk??-kérdezte.
-Öm..hová??-húztam fel szemöldököm.
-Az titok!-mosolygott és elkezdett rángatni az ajtó felé.
Beszálltunk egy Taxiba és egy ház  előtt álltunk meg,amiről fogalmam sem volt,hogy kié.Még sosem láttam.Egy igen szép ház volt.Mikor kiszálltunk a kocsiból ChangJo elővette a kulcsokat.
-Hát ezek??-mutattam a kulcsra.
-Nem tetszik??-nyitotta a kaput.
-De,csak  mit keresnek nálad??Tiéd??-néztem rá értetlenül.
-Nem.-vágta rá.
-Hát akkor???-és már nyitotta is ki a kaput.
-A miénk!-nézett a szemeibe.
-A miénk???-kérdeztem vissza.
-Igen!Mivel összeköltözünk!-mosolygott.
Bementünk a házba és komolyan azt hittem,hogy palotában vagyok.Végig futottam le s fel a lépcsőn.Minden szobába bementem.ChangJo csak nézett,hogy mi bajom.A nagy futkározásba odamentem hozzá és az ölébe ugrottam.
-Wááá köszönöm!!!-nyomtam egy puszit szájára.
-Nagyon szívesen.-mosolygott.-Éhes vagy??-kérdezte.
-Öm...igen.-rakott le.
Bementünk a konyhába maj egy tálcára előkészítettük a vacsoránkat.Mivel mikor már megérkeztünk az összes ruhánk ott volt és a hűtő teli rakva mindenfélével.
-Kövess-szólt nekem barátom.
-Rendben.-mosolyogtam és követtem fel az emeletre.
Én hoztam a vizet ő pedig a tálcán az ennivalót.Kimentünk az erkélyre és leültünk az asztalhoz.
-Na tetszik??-hajolt kicsit közelebb.
-Imádom!-mosolyogtam.
-Akkor gyere csak ide!-mutogatott az újával és az asztal fölé hajolt.
-Ige......-kérdeztem volna de ő számra tapasztotta az övét.
-Gyönyörű vagy!-jelentette ki.
-Oh...köszönöm,szeretlek!

~2 évvel később.~

Ma van a második éve,hogy L.Joe felesége vagyok.Borzasztóan boldog vagyok mellette.Mindent normálisan meg tudunk beszélni.Ráadásul folyton ajándékokkal bombáz.Néha már egy kicsit fárasztó,hogy mindennap úgy jön haza a munkából,hogy hozott nekem valami ruhát,ékszert vagy kitudja még miket.Vagy néha rá jön az,hogy egy hétig nem hoz nekem semmit és reggel mikor kómásan kelünk ki az ágyból szól,hogy ,,Nem hiányolok valami??,,. Nekem erre természetesen csak az a válaszom,hogy ,,Nem,, de ilyenkor mindig elkezd duzzogni és mikor jön haza hoz valamit.
Mikor visszaértünk a nászútról már eleve nem haza mentünk.Mivel a szülein vettek nekünk egy házat.Azzal az indokkal,hogy ,,ha már házasok vagyunk akkor lakjunk is együtt,,.Igazság szerint nem tiltakoztunk sokat ez ellen.Már csak az volt a hátrány,hogy én a konyhába legfeljebb egy pirítóst ütök össze.Nagyon cicomás ételt nem tudok készíteni.De Anya nagyon sokat segít és már mutatott egy két trükköt.Sokszor van,hogy átjönnek a szüleink és ilyen családi nap szerűséget tartunk.Ilyenkor előtte folyton nagy takarítás van mert L.Joe Mamája ha meglátja,hogy poros egy polc akkor fogja a portörlő rongyot és elkezd takarítani.És akkor nehéz leállítani.

Valamelyik nap a férjem egy hatalmas virágcsokorral állított haza.És mindig megpróbálja az ajándékot eldugni a háta mögé mielőtt oda adná.De soha nem sikerül neki.Vagy elejti vagy kilátszódik.De természetesen nem szólok neki csak játszom a lepetett.Hihetetlen egy srác é csak az enyém ,vagy is majdnem.Felezek rajta.Ugyan is született egy kisfiúnk.A neve Baro.Igen végül is Baro lett a neve,ha már

L.Joe megálmodta és nekem sem volt kifogásom ellene.

Most múlt el 1 és fél éves.Tisztára olyan mint az Apja.Minden hülyeségben benne vannak és mindig egy a véleményük.Külsőre is hasonlít rá egy kicsit de inkább az arca az enyém.De ahogy elnéztem L.Joe kis kori képeit,végül is rá is hasonlít.Mivel Niel-nek az volt a lények,hogy nehogy már keresztszülő nélkül maradjon kitalálta,hogy majd ő és Mia lesznek azok.Igazából én a Hugit akartam mivel már ő is ,,nagy,, lány csak még ahoz fiatal,hogy keresztszülő legyen így Niel és Mia lett.Csak az volt a gond,hogy Lina és ChangJo is az akart lenni.Szóval most a kicsi Baronak van két keresztanyja és kettő keresztapja.Szerencsés gyerek. 

Ez a nap is úgy kezdődött mint az összes többi ebben a két évben.Reggel felkeltünk,bementem Baro szobájába őt is felkeltettem.Felöltöztettem és már mentünk is le az emeletről ahol  már fogadott a reggeli kávém.Megittam és még elvégeztem férjemen és gyermekemen az utolsó simításokat.Egy puszival elbúcsúztam L.Joe-tól és leültünk a kanapéra Baroval.Vártuk a dadát.Sokszor vigyáz rá mert nekem is sok dolgom van a városban,bevásárlás,munka.Egy iskolában dolgozom de csak néha néha.De ez csak azért van mert mi akarjuk felnevelni a fiúnkat,de dolgozni is kell mellette.

Mikor megjött a dada elmentem dolgozni és délután 3-kor már otthon is voltam.A  kicsi Baro mikor beléptem az ajtón csak úgy futott felém,és el is esett.
-Jól vagy kicsim??-hajoltam le hozzá.
-Igen Anya.-próbált felállni de hirtelen újra csapódott az ajtó és én is estem egy nagyot.
-Jól vagytok??-nézett ránk aggódóan L.Joe.
-Áhh semmi bajunk.-simogattam a fejemet.
-Biztos??-gugolt le mellénk.
-Nem Apaa!Mért nem tudsz normálisan bejönni az ajtón??-akadt ki Baro.
-Bocsi Kicsim.-húzott fel mind kettejünket.-De azért örültök nekem??-mosolygott.
-Hát persze!Akkor én megyek is mielőtt a kórházban kötnétek ki!-szólt a dada és már el is ment.
Bementünk a nappaliba és leültünk a TV elé.Valami gyerek műsor ment benne és engem nagyon nem érdekelt ezért úgy döntöttem,hogy csinálok vacsit.
Odamentem a hűtőhöz kivettem amire szükségem volt és elkezdtem csinálni.Hirtelen valaki hátulról átölelt.
-Te mit csinálsz??-kérdezte férjem.
-Öm...szendvicset.-mosolyogtam.
-Ohh nekem is??-fordított maga felé.
-Nem csak Baronak csinálok!Te már felnőtt férfi vagy tudsz te magadnak csinálni.-mosolyogtam.
-Nemááárr!!!-hisztizett.
-Nyomi!Persze,hogy neked is csinálok!-és nyomtam egy puszit szájára.
-Azé!-mosolygott és ment vissza a nappaliba.
Pár perc szendvicskészítés után készen is lettem vele.Szóltam a srácoknak,hogy jöjjenek de semmi válasz.Bementem hozzájuk a napaliba és az egyik jobban aludt mint a másik.Elkezdtem keltegetni őket.Fel is keltek és kómás fejjel leültek az asztalhoz.Megettek mindent és én felvittem megfürdetni Barot.Miközben ült a kádban én leültem a szélére és elkezdtünk beszélgetni mikor nyílt az ajtó.
-Halidali!-mosolygott L.Joe.
-Igen??-kérdeztem tőle.
-Csak bejöttem.-jött közelebb.
-Rendben.-és elkeztem fürdetni Barot.
-Engem mért nem fürdetsz így soha??-nézett rám perverz mosollyal a férjem.
-Áhh ne szórakozz velem!-mosolyogtam.
-Én??Én soha nem szórakozok!-jelentette ki-Majd ha ágyba nyomtad a kicsit akkor gyere be a szobánkba adni akarok valamit.-mosolygott majd ki ment a fürdőből.
-Apa nekem mért nem hozott semmit??-kérdezte Baro.
-Nem tudom,de biztos majd te is kapsz valamit.-mosolyogtam rá és kivettem a kádból.
-De majd megmutatod,hogy mit kaptál??-kérdezte.
-Persze kicsim.-és feladtam rá a pizsijét.
-Holnap dolgozol Anya??
-Nem,miért??
-Akkor el viszel fagyizni??-csillantak fel szemei.
-El.-mosolyogtam rá.
Mikor mentünk a szobája felé az ajtónál ott állt L.Joe és Baro kezébe nyomott egy ajándékos táskát.Már is kinyitotta és egy autó volt benne.
-Látod te is kapsz ajándékot.-mentem be vele a szobába.
-Köszi Apa!-mondta és befeküdt az ágyba.
Gyorsan elnyomta az álom.Mikor már biztos voltam benne,hogy alszik kimentem és elindultam a mi szobánkba.Mikor beértem leültem az ágyra a férjem mellé.Láttam,hogy az ajándékos táska már a kezében van.Ránéztem és elkezdtem bámulni majd végre ő is rám nézett.
-Tessék!-pirult el és a kezembe nyomta a táskát.
-Mi??-vágtam hülye fejet.
-Itt van az ajándék,de ne verj meg érte!-mosolygott.
-Öm...megpróbálom.-viszonoztam mosolyát.
Mikor belenyúltam a táskába valami puhát és szőröset éreztem.
-Mi ez??-néztem rá.
-Na,vedd ki és meglátod!
Kivettem azt a bizonyos valamit és majdnem elájultam a látványtól.Egy olyan pizsamával találtam szembe magamat ami L.Joenak is van csak rózsaszínbe.
-Szórakozol??-néztem L.Joe-ra.
-Soha...-nevetett.-Na vedd fel és én is!
Majd elkezdett vetkőzni,egy ideig csak néztem végül én is öltözni kezdtem.
Visszaültünk az ágyra és L.joe beállította a telefonját egy képre.Áhh csodálatos még kép is készül erről a remek ruháról.
-Várj!Félre áll a fejeden ez a sapka izé!-hát ha már kép készül ,,normálisan,, nézzünk ki.
-Ohh,most már jó??-nézett rám.
-Igen,tökéletes.-mosolyogtam.
-Akkor gyere ide!-és közelebb húzott majd megcsókolt.-Szeretlek!-jelentette ki.
-Én is!Veled akarok maradni egész életemben!-öletem meg.
-Úgy lesz!-és nyomott még egy csókot ajkaimra.

A hirtelen kérdés.

39.rész
Reggel mikor felkeltem,egy borzasztóan aranyos mosolyú srác feküdt mellettem.

Megpróbáltam felkelni de valaki visszarántott.
-Te itt maradsz,nem mész sehova.-mondta L.Joe.
-De ez az utolsó nap a suliból!Muszáj időben felkelnünk!-mondtam.
-Jó,de még egy kicsit maradjunk így.-mosolygott.
-Rendben.-és odabújtam,még közelebb hozzá.
Száját az én számhoz érintette,majd közelebb és megcsókolt.Igen rövid csók volt,mivel menni kellett a suliba.Ellöktem magamtól és felálltam.
-Na de most már  tényleg készülni kell.-mondtam.
-Áhh,jó jó.-válaszolta unottan.
-Ne engem okolj!  De itt a nyár! Veled leszek minden percében!-és megfogtam a kezét,hogy segítsek neki feltápászkodni.-Jövőre végzősök leszünk,és remélhetőleg utána már nem kell ebben a retkes iskolában szenvednünk.-mosolyogtam.
-Remélem is,a követező nyárra mást terveztem.......
-Mi??Micsodát??-néztem rá értetlenül.
-Hát mást!-mosolygott.
-Hát jó.-nem értettem semmit,de valamiért tetszett.
Gyorsan beértünk a suliba.Megvoltak a szokásos ,,szertartások,, is,amik az utolsó nap szokás.Mikor már elment minden osztály,csak a miénk és a végzősök nem,jöttek a szülők stb stb; és elballagtak. Mi sorfalat álltunk meg minden azért kellett maradnunk.Mikor végre az egészen túl voltunk mehettünk haza.
A két idióta L.Joe és Niel kitalálta,hogy menjünk le a partra,olyan régen voltunk ott.Mia és én nem ellenkeztünk,pedig jobb lett volna.Mikor leértünk felkapott  minket a két srác  és vittek a vízbe,a fagyos vízbe,mivel még nem melegedett át.Velünk együtt beledőltek.Szerintem még a kis lábujjam is fázott,mikor végre kimásztunk.
-Hé!Most ez minek kellett??-kérdeztem mérgesen.
-Csak!-jelentette ki L.Joe.
-Jó akkor mi csak úgy itt hagyunk titeket.-mondtam és elkezdtem húzni  Mia kezét.
-Rendben menjetek csak.-mondta Niel mosolyogva.
Sétáltunk hazafelé a sötétben és mikor már ott voltunk,hogy elváljunk  két ember megölelt minket hátulról.Gyorsan megfordultunk és hát kik voltak azok??Hát a két jómadár,akiket kicsit sem érdekelt,hogy mi elmegyünk-e vagy nem.Ellöktük magunktól őket.
-Most miért??-kérdezték értetlenül.
-Ti nem is szerettek minket.-mondta szomorúan Mia.
-Miért??Én igen is szeretlek kicsim.-mondta Niel és megfogta a barátnője mind a két kezét.
-De akkor mért nem jöttetek utánunk??-kérdezte Mia.
-Mert ezzel  a hülyével meg akartunk beszélni valamit,és különben is utánatok jöttünk.-mosolygott Niel.
-Mit??-kérdeztük egyszerre.
-Öm.....Az titok,majd meglátjátok.-mosolygott L.Joe.
-De én most akarom meglátni!-jelentettem ki mérgesen.
-Szép hercegnőm várjál türelemmel.-mosolygott  barátom.
-Ohh,lehet nem bírok várni.-mentem közelebb hozzá.
-Muszáj lesz!-nevetett.
-Amúgy csak szólok lányok,hogy az egész nyarat velünk kell töltenetek és a következő hétre még inkább nem terveztek semmit sem  mivel megyünk a szigetre!-jelentette ki Niel.
-Jó,hogy így megmondod nekünk!-nevettem.-És milyen szigetre??-kérdeztem.
-L.Joe szüleinek a szigetére.Egész héten nem lesz ott senki csak a miénk.-mosolygott ezerrel Niel.
-És Lina és ChangJo is jön??-kérdeztem.
-Nem,ők valahova már megint elutaztak.Nagy a szerelem,és állítólag lassan összeköltöznek,mert nem bírnak egymás nélkül élni.-mondta L.Joe.
-Jó,hogy mindenről tudunk.Lassan esküvő lesz.-nevetett Mia.
Az utolsó mondatnál összenézett L.Joe és Niel majd elmosolyodtak.
-Min nevettek??-kérdeztem.
-Semmin!-mondta L.Joe és megfogta a kezemet.-Indulhatunk haza??Ma is nálatok alszok!Holnap indulunk is,szóval majd haza megyek bepakolni.-mosolygott.
-Jó,sziasztok akkor holnap tali.-mondtam  a többieknek és elindultunk haza.
Még este elment L.Joe bepakolni és gyorsan vissza is jött.Addig én is bepakoltam.Este gyorsan elaludtunk.
Reggel már 10 kor indultunk a szigetre.Gyorsan ott voltunk kivételesen.Felmentünk a szobánkba.Mondjuk a sok szoba közül alig bírtunk választani de valahogy sikerült.Végig csak pakoltunk és 17:00 körül elmentünk enni az étterembe.Mikor leültünk egy asztalhoz eszembe jutott,hogy itt kaptam L.Joe-tól a telefonomat.
Leültünk egy asztalhoz és megvártuk a pincért.Gyorsan meg is érkezett és felvette a rendelésünk.Az evésseol is gyorsan végeztünk és felmentünk a szobánkba.A mi szobánk előbb volt mint Mia-ké.Így elköszöntünk tőlük.
-Sziasztok akkor majd holnap beszélünk.-mosolyogtam.
-És ne legyetek túl hagosak.-nevetett Niel.
-Hahaha vicces vagy.-lökte meg L.Joe.
-Tudom.-mosolygott és elindultak a  szobájuk felé.
Mi is bementünk és leültem az ágyra.
-Ez így nem lesz túl jó.-mondta L.Joe és felhúzta az egyik szemöldökét.
-Mi nem lesz jó??-néztem rá értetlenül.
-Hát ez!Niel ránk szólt.Ez igazságtalanság!-nézett rám morcosan.
-Jaj engem az nem érdekel.-és magamra rántottam.-Szeretlek!-jelentettem ki.
-Én nem!-mondta.
-Mi??-néztem rá lepődötten.
-Én imádlak!!-mosolygott és ajkaimra tapadt.
Rám nehezkedett és szenvedélyesen elkezdett csókolni.Majd pólóm alá nyúlt és elkezdte felhúzni.
-Várj!-fogtam meg kezét.
-Mire??Tapsra??-tapsolt egyet és újra számra tapadt.
Megint ellöktem magamtól.
-Nem,pabo!Előbb fürödjünk le és utána folytassuk jó??-mondtam.
-De én addig nem bírok várni!Én most azonnal akarlak!!-hisztizett.
-Jó máris megkapsz miután lefürödtünk.-jelentettem ki.
-Mé??Büdös vagyok??-és elkezdte magát szagolgatni.
-Nem azért csak tisztán folytassuk jó??-kérdeztem megint.
-Hát jó,akkor megyek először.-és befutott a fürdőbe.
Gyorsan készen is volt és tuszkolt be engem is.A kedvéért siettem,majd mikor készen voltam és kimentem ő már az  ágyban feküdt.
-Végre,mi tartott ilyen sokáig?? -kérdezte.
-Fürödtem baj?-felhúztam az egyik szemöldökömet.
-Nem.......
Befeküdtem mellé az ágyba magamra húzva a takarót.Bele punnyadtam a  párnába és néztem a TV-t.
-Khmm.....-köszörülte a torkát a barátom.
-Mi baj??-kérdeztem nevetve.
-Ja semmi.-nézett rám durcásan.
Majd lejeb csúszott a takaró alá és egyszer csak  azt éreztem,hogy valaki simogatja a pocakomat.Felrántottam a takarót és mérgesen ránéztem L.Joe-ra.
-Hát te meg mit csinálsz??-kérdeztem.
-Elfelejtettél valamit!-jelentette ki.
-Öm....Mit is???-húztam egy kicsit agyát.
-Tudod te!-majd feljebb mászott és ajkaimra tapadt.
-Áhh szóval ezt.-mosolyogtam.
-Igen ezt.-és ismét megcsókolt.
Levettem pólóját és újra megakadtak a szemeim kockás hasán.
-Hé Ha Ni!-szólt rám.
-Igen??-néztem rá.
-Te nem  véletlenül az én kockás hasamba szerettél bele??-kérdezte.
-Lehetséges.-mosolyogtam és nyomtam egy puszit pocakjára.
-Na jól van.-nézett rám szomorúan.
-Lehet,hogy a hasadba szerettem bele de most már téged szeretlek.-közelebb húztam és megcsókoltam ismét.Megfogta derekamat és a pólóm alá túrt.Levette rólam,majd a nadrágot is.Én ugyan ezt tettem.Végül a fehérneműtől is megszabadított.
Ez az este ismét csodásan telt el.
Reggel mikor felkeltem  nem volt mellettem senki,felültem és megláttam,hogy nyílik a fürdőszoba ajtó.Kilépett rajta egy habos szájú fiú,aki fogat mosott.
-Jó reggelt szépségem.-mosolygott.
-Neked is.-viszonoztam mosolyát.
-Akkor indulhat is a nap??-kérdezte.
-Igen.-kimásztam az ágyból és felöltöztem.
Én is elvégeztem reggeli tehendőimet.Majd lementünk reggelizni és kitalálták a srácok,hogy mit mutassanak meg a szigetből.Egész héten ez ment,de mindig valami mást csináltunk aznap szóval is igen jó volt.Nem is gondoltam volna,hogy ez a sziget ilyen nagy.És mind L.Joe szüleié.Nekem is kell egy sziget.
Az utolsó napot töltjük itt a szigeten,mivel holnap megyünk haza.SAJNOOS!!Olyan jól érzem itt  magamat,de menni kell ennyi volt.
Mikor vacsoráztunk L.Joe és Niel egymásra kacsintott és felálltak .Kinyújtották  kezeiket felénk.
-Mehetünk hölgyeink??-mondták egyszerre.
-Igen,de hova??-kérdeztük egyszerre Mia-val.
-Meglepi.-mosolyogtak.
Felmentünk a szobánkba és kicsíptük magunkat.Majd L.Joe fogott egy nagy dobozt és elindultunk lefelé a lépcsőn.
-Öm...Mi az??-mutattam a dobozra.
-Majd meglátod.-mosolygott.
-Hát jó.
Lementünk egy tisztásra,ahol fel volt állítva egy sátor.Kinyitotta L.Joe a dobozt és egy hatalmas teleszkóp volt benne.Felállította  és belenézett.
-Nézd!-húzott oda,hogy én is belenézzek.
Gyönyörű volt,évekig eltudnám nézni.Éreztem,hogy valaki megütögeti finoman a vállamat.
-Ha Ni......Megfordulnál??-kérdezte L.Joe.
Mikor megfordultam egy kis dobozt  tartott a kezében.Letérdelt elém és kinyitotta a dobozt.Egy gyűrű volt benne.Megfogta a kezemet és ezt mondta:
-Oh Ha Ni,én nagyon szeretlek és remélem,hogy te is.Lennél e feleségem??
Majdnem elájultam.Nem is tudtam válaszolni a nyakába ugrottam és megcsókoltam.Mikor elváltunk csak egy szót ismételtem.
-Igen,Igen,Igen,Igen..............-elkeztem sírni,majd ő letörölte a könnyeimet.
-Meglepődtél mi??-kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-Igen,de nagyon.-viszonoztam mosolyát,majd újra megöleltem.
-Szeretlek,szép hercegnőm.-súgta a fülembe.
-Én is.-mondtam.Ezt terveztétek Nielel??-néztem rá.
-Igen......
-Juj akkor most Niel is megkéri Mia kezét??-vágtam közbe.
-És ezt kapd ki ChangJo is Lina kezét csak nem akart velünk jönni mert kettesben akart lenni vele.
-Értem.De de jaj annyira szeretlek.És újra megcsókoltam...................................

38.rész
Az orvos miközben vizsgált,kérdezgetett, és  utána hümmögött.Beutalt vér és vizelet vizsgálatra,és nőgyógyászhoz is.Eltelt egy pár nap,én néha közben ugyanúgy rosszul voltam,és vissza hívtak a nőgyógyászhoz.L.Joe elkísért.Ekkor már nagyon aggódtunk.Volt miért.
Mikor bementem egyedül  az orvoshoz, elmondta,hogy gyereket várok.Én csak hebegtem-habogtam fogalmam sem volt,hogy most mit tegyek.Nagyon megijedtem.A doki mondta,hogy beszéljem meg a szüleimmel és a barátommal,hogy mivel nagyon fiatal vagyok,egyáltalán  szeretnénk-e megtartani a babát.
Kimentem L.Joe-hoz.Bizonyára nagyon fehér lehetett az arcom mert nagyon megijedt.Megfogta a kezemet és elkezdett kérdezgetni,hogy ,,mi a baj,,?Én elmondtam neki,hogy szerelmünknek eredménye lett,egy baba.Most L.Joe fehéredett le és ült le.Láttam rajta,hogy nagyon meglepődött.
-Minden rendben??-kérdeztem.
Erre nem kaptam választ csak felállt és megölelt.
-Öm...L.Joe én nem akarom megtartani.-mondtam.
-Ezt még meg kell beszélni.Most menjünk haza,mondjuk el a szüleidnek majd az enyéimnek.-mosolygott,de láttam rajta a félelmet.
-A szüleim ki lesznek akadva.-jelentettem ki.
-Biztos nem lesz semmi baj......
Majd hazafelé mentünk.Útközben egy szót sem szóltunk egymáshoz,csak a kezemet fogta.Az ajtón elé érve vettünk mind ketten egy mély levegőt és bementünk.Anya és Apa már nagyon vártak minket.Ők is  el akartak jönni de mondtam nekik,hogy elég lesz ha csak L.Joe kísér el.
-Sziasztok-mondtuk egyszerre.
-Na mi volt??-kérdezősködött Anya.
-Szerintem inkább  üljetek le-mondtam.
Leültek mind a ketten.
-Anya,Apa..............gyermeket várok.
-Mi??-kérdezte Apa.
Anya teljesen lefagyott,majd hirtelen mind a ketten ordibálni kezdtek.Megkaptuk a fejünkre,hogy milyen felelőtlenek  vagyunk,hogy mi lesz a sulival stb,stb;Mi csendben vártuk,hogy lehiggadjanak.Mikor végre kiordibálták magukat,megtudtuk beszélni,hogy hogyan legyen tovább.Felhívtuk L.Joe szüleit,hogy jöjjenek át.Mikor átjöttek nekik is elmondtuk,hogy mi a ,,harci,, helyzet.Ugyan azt az ordibálást végig hallgattuk.Mikor ezen is túl voltunk,nyugodtan megbeszéltük,hogy az iskolát tovább kel folytatnunk,és képtelenek lennénk most mér ilyen fiatalon egy gyereket felnevelni.Éreztük,tudtuk,hogy még mi is gyerekek vagyunk.Utána felmentünk L.Joe-val a szobámba,mert én nagyon rosszul voltam megint.Egymást ölelve sírtunk,de tudtuk,hogy ez a legésszerűbb döntés.Majd kiszakadt a szívem a helyéről úgy fájt,a gondolat,hogy elveszik a kicsi babámat.
Másnap visszamentünk az orvoshoz,és megkértük magyarázza el nekünk,hogyan történik ez a műtét.A doki nagyon kedves volt és megértő.Pontosan elmondott mindent.
Egy hét múlva műtét.
Mikor elérkezett az a bizonyos nap,úgy döntöttünk L.Joe-val,hogy csak ketten megyünk be.Anyáék is nagyon szerettek volna jönni,de mi kettesben akartuk ezt a szörnyűséget túlélni.

Mikor végre haza engedtek  a kórházból,L.Joe  a folyosón várt.Oda jött és megölelt.
-Szeretlek,nagyon-mondta.
Én elkezdtem zokogni.
-Én is nagyon szeretlek,de ez most fáj a lelkemnek.-mondtam.
-Együtt mindent átvészelünk,túlélünk.Kérlek maradj velem örökké!
-Úgy érzem ettől a fájdalomtól még erősebb lettem,és biztos vagyok benne,hogy téged egy életen keresztül tudlak majd tiszta szívemből szeretni.
Telt múlt az idő,az iskolának is vége lett,eljött a nyári szünet ideje.
L.Joe kitalálta,hogy menjünk el a szüleik szállodájába,mi és a barátaink.Mikor felhívtuk őket mindenki benne volt.Két napra rá,már el is indultunk.Elfoglalt mindenki egy-egy szobát.Természetesen mindenki a párjával.
Az első este mindenki átment Mia és Niel szobájába.Természetesen ahogy Nielt ismerni,még nem volt kipakolva.De nem baj úgy is kevés szék volt,rá tudtunk ülni a bőröndökre.Hogy hangulatosabb legyen vittünk át lufit meg egy csomó party dekorációt,amit még L.Joe szülei adtak nekünk.
-Ki kér inni??-kérdeztem.
-Én!-mondta ChangJo.-Töltesz nekem??-kérdezte.
-Persze,más??-csönd.-Senki?Jó.
Töltöttem neki egy pohár limonádét.Én csináltam,úgyhogy finom lett.
Leültem  L.Joe mellé aki az égész évben készült képeinket nézte Niel fényképező gépén.
-Hé!Mi lenne ha a leptopon néznénk,hogy mindenki lássa??-mondta Lina.
-Jó!Átmegyek érte!-mondtam és elindultam a szobánkba a leptopért.
Mikor visszaértem mindenki elfoglalt egy helyet.L.Joe nekem is foglalt természetesen maga  mellett.Leültem mellé és elkezdtük nézegetni a képeket.Hihetetlen régi képekre bukkantunk rá.Az is kiderült,hogy mielőtt én összejöttem volna L.Joe-val Mia és Niel titokban fotózott minket együtt.A kis sunyik,de végül is jó képek lettek.Aztán volt egy csomó kép csak Mia-ról és Niel-ről.Majd jött az a fantasztikus buli.Na jó azok a képek nem nyílvánosságra hozható képek az biztos.Mindegyik rossz lett.Vagy homályos,vagy hülyén néz ki rajta mindenki.
Végül jött a kedvencem.Lina szülinapja.Na ott már Niel gyakorolhatott mert azok a képek kifejezetten jók lettek.És kiderült az is,hogy dugiban ChangJo elvitte Niel gépét arra a randira amire Lina-val három napra mentek.De nem csináltak sok képet sajnos.
Egy hétig voltunk a szállodában.Minden nap volt valami programunk.Végül Szombat este mikor mentünk haza L.Joe nem aludt nálunk.A házunk előtt még nyomott két puszit a számra és hazament.Én is bementem a házba.Anyáék kérdezgettek,hogy milyen volt.Elmeséltem mindent,majd leültem a Hugival TV-ni.Ott aludtunk el.

37.rész
Mikor felkeltem és nyitogattam a szemeim éreztem,hogy valaki fogja a kezemet.Felültem és lettám,hogy a suliban lévő betegszobában vagyok.Aztán ránéztem arra az emberre aki fogta a kezemet.L.Joe volt az könnyes szemekkel.
-Mi történt??-kérdeztem.
L.Joe felállt és megölelt.
-Nagyon megijesztettél!-mondta.
-Miért??Mi történt??Mondjál már valamit!
-Azt hittem elveszítelek!Egyszer csak elájultál.Senki nem volt körülöttünk  csak a takarító nő.Ő rá meg nem lehet számítani.Felkaptalak és behoztalak ide.Az ápolónő csak azt mondta,hogy elájultál nincsen semmi bajod.Nagyon megijedtem.Mért nem mondtad,hogy rosszul vagy??-nézett rám azokkal a sírás utáni csillogó szemeivel.
-Akkor lettem pont rosszul,azt hiszem.De most már mehetünk órára.-mosolyogtam.
-Már régen vége az óráknak.Ideje haza menni.
-Ja,jó akkor induljunk.
Összeszedtem a cuccomat és elindultunk hazafelé.
-Most már jól vagy??-kérdezte.
-Igen,semmi bajom.-mosolyogtam.
-Tudod,hogy nagyon megijesztettél??
-Tudom,bocsánat.-és megöleltem.
-Kárpótlásul a hétvégén eljössz velem valahova.-mosolygott.
-Benne vagyok.
Mikor hazaértünk,vagyis értem,megölelt.
-Soha nem akarlak elveszíteni.-súgta a fülembe.
-Én sem.-válaszoltam és sokkal szorosabban öleltem.
-Hé!Kiszorítod belőlem az életet!-nevetett.
-Bocsánat.-és hátrébb léptem.
-Azt  nem mondtam,hogy nem tetszik!-visszarántott magához és ajkaink összeértek.
-Ja értem,na jó éjt.-megint hátrébb mentem.
-Rendben itt hagysz.-hajtotta le fejét.
-Itt.- mosolyogtam.
-Neked is L.Joe-s álmokat.-mosolygott.
-Nem,én nem rólad fogok álmodni!-jelentettem ki.
-Hanem??-nézett rám kérdőn.
-Öm......Lee Byung Hun-ról.-mondtam.
-De az én vagyok!-nevetett.
-Tudom.-és nyomtam még egy puszit a szájára.Majd bementem a házba.
Este megint arra keltem,hogy nagyon rosszul vagyok,és kimentem a wc-re hányni.
Reggel megint jobban voltam.Az egész hét azzal telt,hogy rosszul voltam.De Anyáék azt mondták,hogy most van év vége mindenképp menjek suliba.De ha nem gyógyulok meg mi lesz a táborral??És,és a randival??
Mikor Pénteken sétáltunk hazafelé L.Joe-val elkezdtünk beszélgetni.
-Ha Ni,figyu.-mondta.
-Igen??
-Szerintem inkább pihenj a hétvégén ne menjünk sehova.Nehogy ne bírj menni táborba.Pihend ki a betegséged,tudom,hogy mennyire várod.
-De én a randit is várom.hajtottam le a fejemet.
-Tudom,de randizni bármikor mehetünk,de táborba nem mehetsz akkor amikor csak kitalálod.
-De ma Péntek van-csillantak fel szemeim.
-Igen,és ez mit jelent??-nézett rám értetlenül.
-Ohh ez csak annyit,hogy ma nem hétvége van hanem hétköznap!Ma is mehetünk randizni!-mosolyogtam.
-Nem tudlak pihenésre bírni mi??-kérdezte.
-Nem.-nevettem,majd megfogtam a kezét és elindultam egy étterem felé.Bementünk és leültünk egy asztalhoz.L.Joe máris rendelt valamit mind a kettőnknek.De azt már nem árulta el,hogy mi.Csak annyit mondott,hogy ízleni fog és ennyi.Mikor meghozták tényleg jól nézett ki és nagyon finom volt.Gyorsan felzabáltam,valamiért nagyon éhes voltam.Hiába volt nagyon sok az ennivaló még mindig éhes voltam.De nem akartam már többet költeni,így is drága volt és L.Joe fizetett mindent.Majd otthon eszek-gondoltam magamban.Mikor hazaértünk megvolt a szokásos puszi puszi,és bementem a házba.Máris a hűtőhöz mentem.Kinyitottam és nem volt benne semmi.Hát akkor éhesen fogok aludni.
Az egész hétvégét otthon töltöttem.Igazán nem volt semmi bajom.De néha fájt a fejem.
Végre eljött a tábor napja.Korán keltem,hogy még ami kell be tudjam pakolni.És elindultam a suli felé.Mindenki ott volt már.Sajnáltam,hogy L.Joe nem jöhetett de Mia megígérte,hogy velem alszik.Szegény Niel reménykedett.Majd elindultunk Hokkaido felé.
Végre megérkeztünk,mindenki elfoglalt egy szobát.És szerintem miénk a legjobb.Az első nap még semmi bajom sem volt.Nyugisan sétálgattunk a városban. Mivel egy hétre jöttünk sok időnk volt.A tanár sok programot nem talált ki,így oda mentünk ahova akartunk.Másnap strandra mentünk volna,vagy is elmentünk de amikor öltöztem az öltözőben hirtelen rám jött a hányinger.Felkaptam a ruhámat és futottam a mosdóba.Mia jött utánam.Niel pedig a mosdó előtt kiabálta,hogy ,,Minden rendben??,,.
De nem,nem volt semmi sem rendben.Nagyon rosszul voltam.Visszamentünk a szállásra,én,Mia és Niel.Nagyon aranyos volt tőlük,hogy velem voltak.Aztán mikor este hazajöttek a többiek a strandról már valamivel jobban voltam.Megbeszéltük L.Joe-val,hogy máris az első nap még nem fogunk beszélni.Neki is még be kell egy kicsit illeszkednie a környezetébe.Nehezen bírtam elaludni,de valahogy sikerült.Másnap egy hatalmas parkot akartunk meglátogatni és a lányok miatt egy plázát is.A parkban még minden jó volt,vagy is picit rosszul voltam de tűrhető volt.És végül mikor már nem egy unalmas parkot néztünk hanem regiment ruhát megint rosszul lettem.Az egész osztály bosszankodott,hogy előbb kellett vissza menni  a szállásra,csak miattam.Este felhívott L.Joe.
~Szia kicsim.-mondta a telefonba.
~Szia,na milyen a suli??-kérdeztem.
~Szépnek szép.De nem olyan a tanítás amilyenre a szüleim számítottak.Ezért holnap hazamegyünk és nem fogok ide járni.-mondta nagy vidáman.
~Ohh sajnálom.
~Ne sajnáld én örülök neki.És te,hogy vagy??Nem vagy már rosszul??
~Öm...nincsen semmi bajom-nem akarom,hogy aggódjon értem.
~Ez nem volt valami meggyőző!-mondta.
~Pedig nincsen semmi bajom!Jól vagyok de tényleg.
~Akkor jó,és Niel meg Mia??
~Olyan aranyosak voltak tegnap amikor ro......-uppsz nem mondhatok semmit sem.
~Amikor mi??
~Öm..amikor rossz volt a kajám szóltak,hogy dobjam ki-na ez nem valami frappáns kitaláció de sebaj megteszi.
~Értem,akkor minden rendben.Bocsi kicsim de mennemkell mert pakolni kell.Jó éjt.
~Rendben,neked is.-és letettem.
Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam annyira rosszul voltam. A tanár bejött a szobánkba és közölte velem,hogy holnap hazaküld,fél,hogy nagyobb bajom lesz.
Másnap összepakoltam és mikor kiléptem a szobámból ott állt velem szembe Mia és Niel a bőröndjükkel.
-Hát ti??-kérdeztem lepetten.
-Megyünk veled haza.-mosolyogtak.
-De nem kell!-mondtam.Nem akarom elrontani a táborotokat.
-De kell,ha nem megyünk veled akkor csak aggódunk érted.-mondta Mia.
-Így van!Megyünk és kész!-jelentette ki Niel.
      ~Otthon~
Anya már várt minket mert felhívtam előtte.Mikor beléptem az ajtón máris odaugrott hozzám és elvette a bőröndömet.
-Kislányom most azzonal elmegyünk az orvoshoz!Ez már nem állapot,hogy már két hete ilyen rosszul vagy!-jelentette ki és megfogta a kezemet.Berángatott a kocsiba.Mia és Niel is jöttek az orvoshoz bár nem tudom minek.Mikor ott voltunk vártunk a váróteremben és egyszer csak a nevemet mondták.
-Oh Ha Ni kisasszonyt várja az orvos.
Majd elindultam egyedül az orvosi terembe.Anya közben felhívta L.Joet,hogy hazajöttem és itt vagyunk az orvosnál.

36.rész

Annyira szeretem a mi vidámparkunkat.Kiskoromba folyton ide jártunk.Csak mivel már idősebb vagyok a szüleim nem hoznak el,és egyedül nincsen kedvem jönni.L.Joe meg tudom,hogy nem nagyon van oda az ilyen játékoké,de a kedvemért eljön.Ma is olyan aranyos volt.Mindent kipróbáltunk amit csak akartam.Van egy szerelem hullámvasút is,ami szerintem az egyetlen amit  L.Joe szeret.De szerintem erről már meséltem régebben.Most is az volt az első,hogy beültünk.A sötétben nyomott egy puszit az arcomra majd fülembe súgta a szokásosat ,,Szeretlek,,. Meg beszéltük,hogy ma nem alszunk egymásnál mert holnap suli.Már alig várom,hisz megbeszéljük a tábort.Jövő hét,Hokkaido vigyázz megyünk!
Mikor sétáltunk hazafelé L.Joe hirtelen elmosolyodott.
-Miért mosolyogsz??.kérdeztem.
-Nem szabad mosolyogni??-kérdezett vissza.
-Nem!-mondtam durcásan.
-Jó elmondom!-fordított maga felé.
-Hallgatom.
-Elképzeltem,hogy mi lesz velünk ha a tanár nem engedi meg,hogy együtt aludjunk.-mosolygott.
-Mért mi lenne??Megszabadulnék tőled.-nyújtottam ki nyelvem.
-Igen??Megakarsz szabadulni tőlem??Sajnálom Oh Ha Ni kisasszony   ez lehetetlen lesz.-mosolygott,majd megölelt.
-Ohh..-nevettem.
Nagyon szeretem ezt a srácot.És,hogy megszabadulni tőle??Soha nem jutna ilyen az eszembe.
Mikor hozzánk értünk megfogta mind a kettő kezemet,közelebb húzott és megcsókolt.Majd jó éjt  kívánt és elment.Bementem a házba leraktam a cuccom és máris vettem egy jó meleg fürdőt.Elkezdtem gondolkodni,hogy  tegnap L.Joe nem is a Hello Kittys pizsijében aludt.Lehet itt hagyta.Kimásztam a kádból,magam köré  tekertem egy törölközőt,és bementem a szobámba.Természetesen ott hevert az ágyamon.Hát ma más én át nem viszem neki.Írok inkább üzit,hogy nálam van ne keresse.
~Sziamia szépfiú,nálam van a pizsit(a Hello Kittys).Ha kell holnap bevigyem??Saranghae<3xxx
~Kösz nem kell majd.
~Ennyi??
Erre már nem kaptam választ.Vajon mi baja van??Félórája még nem volt semmi.Na majd holnap beszélünk.Remélem.......
~Reggel~
Hát ebből a remélemből is csak remélem lett.Reggel vártuk Hugival L.Joet de nem jött.Már késésben voltunk így elindultunk a suliba.Mikor beértünk láttam,hogy Niel-el beszélget.De valami nagyon furcsa volt.....Jó igen az is,hogy nem várt meg minket de az arcán...Mintha szomorú lenne.Odamentem hozzájuk.
-Sziasztok srácok.
-Szia-mondták egyszerre.
-Reggel mért nem vártál meg??Mi baj van??-fordultam L.Joe-hoz.
-Semmi.-válaszolta és elment.
-Hát jó..Neked nem mondott semmit Niel??-kérdeztem.
-Csak annyit,hogy a szüleinek jól meg a munka ennyi.-és ő is otthagyott.
Kedvesek mondhatom.Beültem az órára.Az első óra osztályfőnöki volt,így mindent megbeszéltünk  a táborral  kapcsolatban.A tanár a mondókája végén mondott egy elég érdekes dolgot.
-Na akkor szóval is mindenki jön a táborba kivéve L.Joe??
-Igen-mondta kórusban az osztály.
Na de ezután lefagytam.Nem jön táborba??Mi??Miért??-ezek a kérdések kavarogtak a fejembe.Végre kicsöngettek.Odamentem L.Joe-hoz megfogtam a kezét és kirángattam a szekrényekhez.
-Mi az,hogy nem jössz a táborba??-néztem rá lepetten.
-Az,hogy nem megyek!-jelentette ki.
-Most fogalmam sincsen mért lettél ennyire bunkó!De ha elmondanád megérteném!
-Jó tudni akarod??
-Igen!
-A szüleim kitalálták,hogy menjünk el egy kis kiruccanásra.Mivel ahova mennénk,még én sem tudom,van egy ismerősünk,akinek van egy nagyon jó iskolája ahol tudnék tovább tanulni.De ha oda költöznék egy az,hogy egyedül és nem láthatnánk egymást soha többé!-folyt végig a könnycsepp az arcán.
-Mi??Elmész??-közelebb mentem  házzá és sírni kezdtem.
-Nem akarok elmenni.Csak......
-Csak a tanulásod fontos.-vágtam közbe.-Megértem.
-Te mit tennél a helyembe??-kérdezte.
-Nem tudom........
-De van ebben jó is!-kicsi elmosolyodott.
-Mi??-nem értettem.
-Hát az,hogy a szüleim kitalálták, nem muszáj elmennem.Csak ha nagyon akarok.Mivel van itt Szöulban is ugyan olyan jó iskola iskola és csak a barátjuk miatt akarják,hogy oda menjek.
-És akkor mért voltál velem bunkó??-kérdeztem.
-Mert ha nem megyek a szüleimet bántom meg,de ha igen téged vesztelek el.-hajtotta le fejét.
-Hé!Nem te mondtad tegnap,hogy nem tudok tőled megszabadulni.-mosolyogtam.
-De,igazad van nem tudsz.De most mit tegyek??
-L.Joe e a te döntésed!-mondtam szomorúan.-De attól még mért nem jössz táborba??
-Mert következő héten megyünk megnézni a sulit.
-Ohh..értem.
-De a szüleim biztos,hogy nem lesznek mérgesek ha nem oda megyek.-mosolygott.
-Előbb inkább nézd meg és utána dönts jó?-öleltem meg.

 -Rendben.-viszonozta ölelésem.
Leültünk egy padra a szekrénysor mögött.L.Joe mélyen a szemebe nézett és ajkaimra tapadt.Csókunknak egy takarító nő vetett véget.
-Hé  fiatalok!Otthon tubi tubizzatok!-kiabált nekünk.
Elváltunk egymástól.
-Elnézést.-mosolyogtunk,majd megfogta a kezemet.
Elindultunk az osztályunk felé.De hirtelen agyon elkezdett fájni a fejem.Nem tudtam mi lehet velem.És hirtelen elájultam.Az utolsó emlékem annyi,hogy éreztem L.Joe e kezeiben tart,és folyton a nevemet kiabálja.
-Ha Ni??Mi történt??Ha Ni??Ha Ni?? Valaki segítsen elájult!!!Ha Ni??

35.rész
Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem senki.Megdörzsöltem a szemem és elindultam felfedező útra.Hol lehet az én szerelmem.Na vajon hol találtam meg??Hát persze,hogy a fürdőben nézegette magát a tükör előtt.
Mögé lopóztam(és mivel annyira el volt foglalva magával észre sem vett)megöleltem hátulról.
-Jajj!-megijedt  és megfordult-Hát ilyenkor kell felkelni??-kérdezte mosolyogva.
-Mért hány óra??
-13.....Még van időnk lemenni ebédelni.Nem ettem semmit mert vártam,hogy felkelj.
-Ohh bocsánat.Mért nem ébresztettél fel??
-Minek??Olyan aranyosan aludtál,és csak három napra jöttünk nem akarom,hogy morcos legyél.-mosolygott.
-Én morcos??Talán csak azért lennék morcos mert valaki az este nem hagyott aludni.-viszonoztam mosolyát.
-Hát igen....kellett nekem rendelni még egy tortát,mindent megzavart.-nevetett.
-Hihetetlen vagy.-mondtam.
-Jó,jó tudom.De most már vegyél fel valami normális ruhát mert elviszlek valahova.
-Hova??-kérdeztem rá.
-Az titok!De csinos legyél!
-Én mindig az vagyok!-és elindultam a bőröndünk felé.Felvettem egy szerintem igen elegáns ruhát.Kisminkeltem magamat és elindultunk az ebédlő felé,vagyis ez inkább étterem volt.Minden egyszerűen gyönyörű.Nem akarok hinni a szememnek.Leültünk egy asztalhoz és ChnagJo máris rendelt nekem valamit.
-Hé tudok magamnak rendelni!-szóltam rá.
-De én egy különleges  ételt rendeltem,és tudom h ízleni fog.-és küldött egy puszit.
-Ja jó,biztos.-nevettem.
Mikor meghozták az ennivalót.......igen igaza volt tényleg nagyon ízlett.Mikor megettük kimentünk az udvarra.Ott volt egy hatalmas játszótér,és leültünk a hintára.
-Szeretlek!-mondta nekem.
-Én is!És köszönök mindent!Sajnálom,hogy holnap már haza is kell mennünk.Pedig ez volt az eddigi legjobb szülinapom!-megfogta a kezemet és egyszerre löktük magunkat.
-Most már mindig ilyen szülinapja lesz az én hercegnőmnek.-mosolygott.
-És az én hercegem milyen szülinapot szeretne??-kérdeztem.
-Ohh nekem nehogy szervezz valami bulit!!Én csak veled akarok lenni.-mosolygott.
-Igen is főnök,meglesz!-viszonoztam mosolyát.
-Megyünk be??-kérdezte.Mivel már besötétedett.Gyorsan elment ez a nap,gondolom mást is szervezett csak hát elaludtam.Mikor bementünk a szobába,beálltunk a nappaliba a tükör elé.
-Milyen szép pár vagyunk nem??-kérdezte tőlem.
-De igen.-mosolyogtam.-Na elmegyek fürödni.De megfogta a kezemet és visszarántott.Már csak a száját éreztem az enyémen.Hirtelen felkapott és az ágy felé vette az irányt.A ruhámat ismét lekapta rólam.
De rajta sem volt sokáig a ruha.
Hihetetlen érzés tudni,hogy szeret valaki és te is szereted őt.Én úgy érzem minden csókunknál egyre közelebb kerülünk egymáshoz.Remélem örökre együtt maradunk.

                 ~HaNi pov~
Már L.Joe aludt.De én nagyon szomjas voltam,ezért lementem inni a konyhába.Sehol nem találtam egy poharat.Látszik mennyit vagyok a pasimnál.......Minden polcba benéztem.De sehol semmi.Ez most komoly?Pont egy hülye poharat nem találok.Aztán benéztem a mosogatóba.Természetesen ott volt minden egy halomban.Vajon a szülei mióta nincsenek itthon??Gondolom elég  régóta és senki nem mosogat.Mivel szomjas voltam elkezdtem elmosogatni,és mivel rendes lány vagyok mindent elmostam.Mikor töröltem a kezemet,valaki  hátulról megölelt.Nagyon megijedtem,hogy ki lehet az.
-Szépségem te ilyenkor miért mosogatsz??Felébresztetted a hercegedet.-súgta a fülembe L.Joe.
-Bocsánat,csak szomjas voltam.-fordultam meg,és megöleltem.
-Akkor igyál!-jelentette ki.-De ne kezdj el mosogatni!
-És mégis miből igyak?-kérdeztem flegmán.
-Hát nem lett volna elég ha csak egy poharat mosol el??Nem ébresztettél volna fel legalább legszebb álmomból..........-mondta szomorúan.
-Mért?Mit álmodtál??-kérdeztem.
 -Rólad.-mosolygott.
-Rólam??
-Igen de majd elmesélem reggel.Most mosogasd el még azt a két edényt.
-Igen??Mi vagyok én??Háziasszony??
-Még nem!Majd leszel!-mondta és megfordított,hogy folytassam.
Elkezdtem engedni a vize,már a tányért mostam mikor valaki megint megölelt hátulról és tiszta víz lett a pizsamám.Ráadásul az egész átlátszott.
-Most kellett megölelni!Nem bírtál volna várni egy kicsit??-mondtam mérgesen.De nem akartam megfordulni mert ugyebár kilátszott minden.
-Nem nem bírtam várni!-és megfordított.
Én elkezdtem takargatni magamat.
-Nem megyünk fel aludni??Vagy nem is kell aludnunk.-nézett rám perverz mosollyal.
-Mindjárt haza megyek!-jelentettem ki.
-Neee!-és közelebb húzott magához majd megcsókolt.
Éreztem kidundorodó férfiasságát.(szerk.:Karolinának <3 )Ellöktem magamtól.
-Ne most ne,kérlek.-mondtam neki.
-Mért ne??-nézett rám félve.
-Mert.............
-De nincsen mert!Nem szeretsz??-kérdezte és közelebb jött.
-De,csak most nem!-mondtam majd felrohantam a szobájába.
Az ajtó elé álltam és nyomtam be,hogy ne tudjon bejönni. De erősebb volt és betolta.Én mentem hátrafelé de az ágya útban volt és ráestem.Felém hajolt és megcsókolt.
-Hé!-mondtam.
-Nem értelek.-és leült az agy másik végébe.
Néztem egy ideig majd melléültem.
-Hamarosan lesz a tábor!-mondtam nagy vidáman.
-Ja.-mondta bunkón.
-És Hokkaidora megyünk,az olyan szép hely vagy nem??
-De.
-És gondolom mi döntjük el,hogy kivel leszünk egy szobában!  Leszel velem??
-Ja.
-Most már így fogsz velem beszélni??Azért mert nem akarok most semmit........
-Hmm......Igen.-most már egy kicsit elmosolyodott.
-Nyomiii-nevettem.
-Nem is!-jelentette ki.
-De.-megfogtam nyakát és magamra rántottam.
-Na mi van??A hercegnő megenyhült??-mosolygott.
-Ez a hercegnő egy hihetetlen hercegnő!-közelebb húztam és megcsókoltam.
Egyre jobban nyomult rám,majd vizes fölsőm alá nyúlt.
-Nincsen neked erre szükséged.-mosolygott és levette rólam.
Mivel nem akartam egyedül lenni én is levettem a pólóját.Meg is akadt szemem kockás pociján.Akár hányszor látom mindig ez van,hihetetlen,hogy a pasim.
Majd így a csókolózásban aludtunk el.
~Reggel~
Mikor felkeltem és nem nyitottam még ki szemeim,elkezdtem tapogatni  a mellettem lévő helyet ahol állítóak a fiúmnak kéne aludni.De sehol nem találta kezem.Kinyitottam szemem és csak annyit láttam,hogy L.Joe a tükör előtt áll.Hol máshol??Odamentem mellé.
-Felkeltél szépségem??-mosolygott.
-Fel.-törölgettem szemeim.
-És jól aludtál??-kérdezte.
-Igen jól.
-Ma mit csinálunk??-kérdezte.
-Menjünk el a vidámparkba!Olyan régen voltunk ott!-mosolyogtam.
-Jó rendben menjünk.-mosolygott,majd megölelt.

34.rész
Hazafelé L.Joe-val beszélgettünk,a buliról.Gyorsan a házunk elé értünk.
-Szépségem!-mondta nekem,és megfogta a derekam.
-Mondjad.-és átkaroltam a nyakát.
-Van egy remek ötletem!-csillantak fel szemei.
-Micsoda??
-Mivel mindig én alszok nálatok,ezért ma mi lenne ha te aludnál nálunk??-mosolygott.
-Hát nem tudom.....
-Nyugi a szüleim sem lesznek otthon,mert dolgoznak.És a nővérem pedig a pasijánál lesz.Szóval kettesben lehetünk.-és közelebb húzott magához.
-Jó,ez tetszik.-mosolyogtam,majd megcsókoltam.-Várj meg itt!Bemegyek pár ruhámért.
-Rendben.
Beszaladtam a házba,felfutottam a lépcsőn és elővettem egy táskát.Beledobáltam mindent ami kellhet és ami kell is.Majd lerohantam.Anyáék éppen vacsoráztak.
-Hova,hova??-kérdezte Apa.
-Hát tudjátok annyira szeretlek titeket.-és nyomtam egy-egy puszit az arcukra a szüleimnek.
-Na mond,mit szeretnél.-nevetett Anya.
-Megengeditek,hogy ma L.Joe-nál aludjak??
-De akkor nem bírunk szemmel tartani,szóval nem.-vágta rá Apa.
-De ne legyetek már izék!!Kérlek!!-könyörögtem.
-Na,engedjük meg neki.Egy hétig kettesben voltak csak nem lesz semmi bajuk.-győzködte Anya.
-Na látod Anya is megmondja!-mondtam.
- Jól van  kicsim !De agyon ütöm ezt a gyereket ha valami bajod lesz!-mondta Apa.
-Igen is,átadom az üzenetet.Na sziasztok.-és kirohantam az ajtón.
Oda rohantam L.Joe-hoz és megfogtam a kezét.
-Mehetünk??-mosolyogtam.
-Mi tartott ilyen  sokáig??-kérdezte.
-Semmi,nem számít.
-Rendben.-és elindultunk.
Mikor megérkeztünk megint olyan hatása volt az egész háznak mikor először jártam itt.Hú az is volt már pár hónapja.Hihetetlen,hogy azóta nem is hívott.
Mikor ránéztem,látszott rajta,hogy nagyon fáradt.
-Mit nézel annyira??-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Öm...én??Semmit,csak olyan fáradtnak tűnsz.
-Hát igen,valaki miatt korán keltem!-mosolygott.
-Figyu nem baj ha én most gyorsan lefürdök és utána te??.kérdeztem,mivel én is álmos voltam már.
-Nekem nem.-mosolygott és lehuppant a kanapéra.
Elindultam a fürdő felé,szerencsére még emlékeztem hol van.
Gyorsan készen is voltam,és lehuppantam L.Joe mellé a kanapéra.
-Kész is vagy??-kérdezte.
-Igen kész.-mosolyogtam.
-Rendben akkor megyek.-és felállt.
-Jó,én addig TV-zek.
-Rendben.-és elindult az fürdő felé.
Belebambultam a TV-be,és észre sem vettem,hogy jön valaki.
Hirtelen L.Joe elém állt és nyomott egy puszit az arcomra.
-Hát te??-kérdeztem meglepődve.
-Hiányoztál.-mosolygott.
-És késze is vagy??-kérdeztem.
 -Nem nem megyek vissza.-és elindult újra a fürdő felé.

~Lina pov~
Egész nap borzasztóan izgultam,hogy mi lesz délután a bulin.Mondjuk Anyáék folyton körbe ugráltak.Nagyon aranyos volt tőlük.
Mikor végre eljött az idő,hogy elinduljak a buliba felkaptam a kabátom,a cipőm  és elindultam.Pontosan oda is értem és mikor bementem mindenki előugrott és kiabálták nekem,hogy ,,BOLDOG SZÜLINAPOT,,.
Nagyon boldog voltam,és elkezdtem sírni.A legjobb barátaim mind ott voltak.ChangJo mindenkit leültetett az asztal köré.Annyi mindent ettünk.A pincérek hozták ki a jobbnál,jobb ételeket.Majd kipukkadtam.De még jött a torta is.....Uhh az már alig fért belém.
Mikor már azt hittem vége a bulinak de ChangJo mindenkit kiküldött a partra.De ő hirtelen eltűnt.Rendesen megijedtem,hogy hol lehet.Majd előbukkant  egy halom ajándékkal.Majdnem elájultam rengeteg volt,a nagy örömömre Niel elővette a fényképező gépjét.Megkértem,hogy mindenkivel legyen egy közös képem.Ez sikerült is,de még is szomorú voltam.ChangJo oda sem jött hozzám,még a képet sem csináltuk meg  mert annyit szervezkedett össze,vissza.Ahogy ezen gondolkoztam hirtelen hátulról valaki megfogta a derekam,befogta a számat és berántott  a kávéházba.Mikor már bent voltunk elengedett és megfordultam.Az én szépfiúm volt az,akinek akkor vigyor volt az arcán.Magához  húzott és a fülembe súgta h:
-Van még egy meglepim!-mondta.
-Ennél is több??-kérdeztem meglepődve.
-Ez lesz a legjobb meglepi.-mosolygott.-Na de most menjünk ki és köszönjünk el mindenkitől,itt a bőrőnd majd én viszem te csak menj előre.
-Bőrönd??Milyen bőrönd??
-Amiben a cuccaink vannak.-és tolt ki az ajtón.
-Ja,jó.
Elbúcsúztam mindenkitől és beültünk egy Taxiba.Nagyon izgultam és ez látszott rajtam szerintem.A fiúm aki mellettem ült megfogta a kezemet és rám mosolygott.Hirtelen megcsörrent az üzenet rögzítőm.Ha Ni írt,hogy majd meséljek neki.Remélem lesz mit mesélni-huncut vigyor tört az arcomra.A hosszú út után megérkeztünk.Vagy is csak azt gondoltam.
-Gyere szállj ki mert pontosan szeretne indulni a magánrepülőgép.-mondta mosolyogva ChangJo.
-Repülőgép??Az minek??-kérdezte lepődötten.
-Butus,nem fogunk elfutni arra a bizonyos helyre ahova megyünk.-nevetett.
-És elárulja nekem a fiatalember,hogy hova is megyünk??-kérdeztem.
-Hát ha megérkezünk akkor mindent elmondok a fiatalasszonynak.-nevetett.
Beültünk egy repülőgépbe,ami szerintem igen kicsi volt.De legalább közelebb lehettem ChangJo-hoz.Eléggé hosszú volt az út.Mikor megérkeztünk már nagyon örültem és egyben izgultam.
-Na megjöttünk,innen már kénytelenek leszünk elsétálni a Hotelba.-mondta boldogan ChangJo
-Hotel??És hol vagyunk??-kérdeztem.
-Az egyik Japán kis szigeten.-mondta.
-Értem,akkor menjünk.
Mikor megérkeztünk(és külön ki mondom,hogy majdnem elájultam annyira szép volt minden!!)ChanJo elkérte a kulcsunkat és felmentünk a liftel.Mikor a szobán előtt voltunk ChangJo megszólalt.
-Készen állsz??
-Öm..Igen,de mire??
-Majd meglátod!-és kinyitotta az ajtót.
Berohant lerakta a bőröndöt és visszajött mellém,mivel én még mindig az ajtóban csodálkoztam,hogy lehet ilyen szép minden.A fiúm felkapott az ölébe és nyomott egy puszit az arcomra.
-Na tetszik??-kérdezte.
-Hihetetlen egy srác vagy te!!Meg sem érdemlem mind ezeket amiket most kapok tőled!A rengeteg ajándék is......
-De te igen is megérdemled.Szeretlek!!-és lerakott az ágyra.
Majd felém kerekedett és megcsókolt.Csókunk eléggé hosszú volt.Akkor lett vége mikor éreztem,hogy ChangJo a pólóm alá nyúl.
-Ne,kérlek ne!-löktem le magamról,és felültem.
-Miért mi a baj??-kérdezte.
-Öm....semmi.-egy kicsit elgondolkoztam,hogy jó-e ez így??De mindennél jobban szeretem ChangJot.Tudom,hogy vigyáz rám,nincsen mitől félnem.
Közelebb ültem hozzá,majd lehúztam a pólóját.Először megakadt a szemem a kockás hasán.De nem hagyta,hogy sokáig nézzem mert már is rátapadt a számra.

Majd újra visszafeküdtünk az ágyra.Újra a pólómat akarta levenni rólam.De mivel nemtudta,megfogta és széttépte.
-Hé ez új póló volt!!-mondtam neki mérgesen.
-Nyugi majd újra megveszem neked.-mosolygott.
-Ajánlom is!
Most a nadrágomat kezdte el babrálni,kevés sikerrel.Azt sem tudta levenni rólam.Elég morcos fejet vágott.
-Hé!Nehogy ezt is letépd rólam!!Inkább leveszem.
Felálltam és levettem a nadrágot.Mikor éppen kopogtam.
-Wááá,gyorsan te menjél ki én meg elbújok a fürdőben jó??-mondtam ijedten ChangJo-nak.
-Rendben.-és felvette a pólóját,én pedig berohantam az előbb említett helyre.Mikor hallottam,hogy bezáródik az ajtó előmerészkedtem.
-Ki volt az??-kérdeztem.
-A szobaszolgálat,hoztak még egy tortát.De szerintem később együk meg.Mos folytassuk amit előbb elkezdtünk.-mosolygott  és lerakta a tortát az asztalra.Majd közeledett
hozzám és újra az ágyon kötöttünk ki.