37.rész
Mikor felkeltem és nyitogattam a szemeim éreztem,hogy valaki fogja a kezemet.Felültem és lettám,hogy a suliban lévő betegszobában vagyok.Aztán ránéztem arra az emberre aki fogta a kezemet.L.Joe volt az könnyes szemekkel.
-Mi történt??-kérdeztem.
L.Joe felállt és megölelt.
-Nagyon megijesztettél!-mondta.
-Miért??Mi történt??Mondjál már valamit!
-Azt hittem elveszítelek!Egyszer csak elájultál.Senki nem volt körülöttünk  csak a takarító nő.Ő rá meg nem lehet számítani.Felkaptalak és behoztalak ide.Az ápolónő csak azt mondta,hogy elájultál nincsen semmi bajod.Nagyon megijedtem.Mért nem mondtad,hogy rosszul vagy??-nézett rám azokkal a sírás utáni csillogó szemeivel.
-Akkor lettem pont rosszul,azt hiszem.De most már mehetünk órára.-mosolyogtam.
-Már régen vége az óráknak.Ideje haza menni.
-Ja,jó akkor induljunk.
Összeszedtem a cuccomat és elindultunk hazafelé.
-Most már jól vagy??-kérdezte.
-Igen,semmi bajom.-mosolyogtam.
-Tudod,hogy nagyon megijesztettél??
-Tudom,bocsánat.-és megöleltem.
-Kárpótlásul a hétvégén eljössz velem valahova.-mosolygott.
-Benne vagyok.
Mikor hazaértünk,vagyis értem,megölelt.
-Soha nem akarlak elveszíteni.-súgta a fülembe.
-Én sem.-válaszoltam és sokkal szorosabban öleltem.
-Hé!Kiszorítod belőlem az életet!-nevetett.
-Bocsánat.-és hátrébb léptem.
-Azt  nem mondtam,hogy nem tetszik!-visszarántott magához és ajkaink összeértek.
-Ja értem,na jó éjt.-megint hátrébb mentem.
-Rendben itt hagysz.-hajtotta le fejét.
-Itt.- mosolyogtam.
-Neked is L.Joe-s álmokat.-mosolygott.
-Nem,én nem rólad fogok álmodni!-jelentettem ki.
-Hanem??-nézett rám kérdőn.
-Öm......Lee Byung Hun-ról.-mondtam.
-De az én vagyok!-nevetett.
-Tudom.-és nyomtam még egy puszit a szájára.Majd bementem a házba.
Este megint arra keltem,hogy nagyon rosszul vagyok,és kimentem a wc-re hányni.
Reggel megint jobban voltam.Az egész hét azzal telt,hogy rosszul voltam.De Anyáék azt mondták,hogy most van év vége mindenképp menjek suliba.De ha nem gyógyulok meg mi lesz a táborral??És,és a randival??
Mikor Pénteken sétáltunk hazafelé L.Joe-val elkezdtünk beszélgetni.
-Ha Ni,figyu.-mondta.
-Igen??
-Szerintem inkább pihenj a hétvégén ne menjünk sehova.Nehogy ne bírj menni táborba.Pihend ki a betegséged,tudom,hogy mennyire várod.
-De én a randit is várom.hajtottam le a fejemet.
-Tudom,de randizni bármikor mehetünk,de táborba nem mehetsz akkor amikor csak kitalálod.
-De ma Péntek van-csillantak fel szemeim.
-Igen,és ez mit jelent??-nézett rám értetlenül.
-Ohh ez csak annyit,hogy ma nem hétvége van hanem hétköznap!Ma is mehetünk randizni!-mosolyogtam.
-Nem tudlak pihenésre bírni mi??-kérdezte.
-Nem.-nevettem,majd megfogtam a kezét és elindultam egy étterem felé.Bementünk és leültünk egy asztalhoz.L.Joe máris rendelt valamit mind a kettőnknek.De azt már nem árulta el,hogy mi.Csak annyit mondott,hogy ízleni fog és ennyi.Mikor meghozták tényleg jól nézett ki és nagyon finom volt.Gyorsan felzabáltam,valamiért nagyon éhes voltam.Hiába volt nagyon sok az ennivaló még mindig éhes voltam.De nem akartam már többet költeni,így is drága volt és L.Joe fizetett mindent.Majd otthon eszek-gondoltam magamban.Mikor hazaértünk megvolt a szokásos puszi puszi,és bementem a házba.Máris a hűtőhöz mentem.Kinyitottam és nem volt benne semmi.Hát akkor éhesen fogok aludni.
Az egész hétvégét otthon töltöttem.Igazán nem volt semmi bajom.De néha fájt a fejem.
Végre eljött a tábor napja.Korán keltem,hogy még ami kell be tudjam pakolni.És elindultam a suli felé.Mindenki ott volt már.Sajnáltam,hogy L.Joe nem jöhetett de Mia megígérte,hogy velem alszik.Szegény Niel reménykedett.Majd elindultunk Hokkaido felé.
Végre megérkeztünk,mindenki elfoglalt egy szobát.És szerintem miénk a legjobb.Az első nap még semmi bajom sem volt.Nyugisan sétálgattunk a városban. Mivel egy hétre jöttünk sok időnk volt.A tanár sok programot nem talált ki,így oda mentünk ahova akartunk.Másnap strandra mentünk volna,vagy is elmentünk de amikor öltöztem az öltözőben hirtelen rám jött a hányinger.Felkaptam a ruhámat és futottam a mosdóba.Mia jött utánam.Niel pedig a mosdó előtt kiabálta,hogy ,,Minden rendben??,,.
De nem,nem volt semmi sem rendben.Nagyon rosszul voltam.Visszamentünk a szállásra,én,Mia és Niel.Nagyon aranyos volt tőlük,hogy velem voltak.Aztán mikor este hazajöttek a többiek a strandról már valamivel jobban voltam.Megbeszéltük L.Joe-val,hogy máris az első nap még nem fogunk beszélni.Neki is még be kell egy kicsit illeszkednie a környezetébe.Nehezen bírtam elaludni,de valahogy sikerült.Másnap egy hatalmas parkot akartunk meglátogatni és a lányok miatt egy plázát is.A parkban még minden jó volt,vagy is picit rosszul voltam de tűrhető volt.És végül mikor már nem egy unalmas parkot néztünk hanem regiment ruhát megint rosszul lettem.Az egész osztály bosszankodott,hogy előbb kellett vissza menni  a szállásra,csak miattam.Este felhívott L.Joe.
~Szia kicsim.-mondta a telefonba.
~Szia,na milyen a suli??-kérdeztem.
~Szépnek szép.De nem olyan a tanítás amilyenre a szüleim számítottak.Ezért holnap hazamegyünk és nem fogok ide járni.-mondta nagy vidáman.
~Ohh sajnálom.
~Ne sajnáld én örülök neki.És te,hogy vagy??Nem vagy már rosszul??
~Öm...nincsen semmi bajom-nem akarom,hogy aggódjon értem.
~Ez nem volt valami meggyőző!-mondta.
~Pedig nincsen semmi bajom!Jól vagyok de tényleg.
~Akkor jó,és Niel meg Mia??
~Olyan aranyosak voltak tegnap amikor ro......-uppsz nem mondhatok semmit sem.
~Amikor mi??
~Öm..amikor rossz volt a kajám szóltak,hogy dobjam ki-na ez nem valami frappáns kitaláció de sebaj megteszi.
~Értem,akkor minden rendben.Bocsi kicsim de mennemkell mert pakolni kell.Jó éjt.
~Rendben,neked is.-és letettem.
Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam annyira rosszul voltam. A tanár bejött a szobánkba és közölte velem,hogy holnap hazaküld,fél,hogy nagyobb bajom lesz.
Másnap összepakoltam és mikor kiléptem a szobámból ott állt velem szembe Mia és Niel a bőröndjükkel.
-Hát ti??-kérdeztem lepetten.
-Megyünk veled haza.-mosolyogtak.
-De nem kell!-mondtam.Nem akarom elrontani a táborotokat.
-De kell,ha nem megyünk veled akkor csak aggódunk érted.-mondta Mia.
-Így van!Megyünk és kész!-jelentette ki Niel.
      ~Otthon~
Anya már várt minket mert felhívtam előtte.Mikor beléptem az ajtón máris odaugrott hozzám és elvette a bőröndömet.
-Kislányom most azzonal elmegyünk az orvoshoz!Ez már nem állapot,hogy már két hete ilyen rosszul vagy!-jelentette ki és megfogta a kezemet.Berángatott a kocsiba.Mia és Niel is jöttek az orvoshoz bár nem tudom minek.Mikor ott voltunk vártunk a váróteremben és egyszer csak a nevemet mondták.
-Oh Ha Ni kisasszonyt várja az orvos.
Majd elindultam egyedül az orvosi terembe.Anya közben felhívta L.Joet,hogy hazajöttem és itt vagyunk az orvosnál.