18.rész
-Szia bolondasszony.-mondta Niel.
-Hé nagyon megijesztettél! Azt hittem L.Joe vagy!-jól lekiabáltam.
-Nem én Niel vagyok-mosolygott.De L.Joe miatt jöttem.Mit csináltál vele??
-Én még,hogy én??Ő mit csinált!!
-Mit??Nekem semmit sem mondott.De úgy sírt mint egy kislány.-mosolygott.
-Szakítottunk.
-Mi??Miért??-lepődött meg.
-Igen azért mert......-elmondtam neki az egész sztorit de ő is csak nevetett mint Lina.-Most mit nevetsz??
-Hát ez hülyeség!
-Lina is pont ezt mondta.
-Na látod ezért ne szakítsál vele.Nem tudom elképzelni,hogy L.Joe más lánnyal járjon.
-Köszönöm Niel,de akkor most ezek után mit mondjak neki??
-Kezd azzal,hogy felveszed a telefont.
Annyira figyeltem Nielre,hogy észre sem vettem,hogy csörög a telefonom.L.Joe volt az.
-Felvegyem?
-Persze ls találkozzatok beszéljetek meg mindent!-és elköszönt,elment.
~Háló.
~Szia Ha Ni annyira örülök,hogy felvetted!Kérlek ne tedd le beszéljük meg!
~Találkozzunk!-hú  ezt gyorsan mondtam.
~Komolyan találkozni szeretnél??-szerintem furcsállotta.
~Igen.
~És hol?
~A réten 10-perc múlva.
~Rendben,SZERETLEK.-és lerakta.

Előbb ott voltam mint ő.Bementem a virágok közé és elkezdtem táncolni.Mert a fülembe az a zene ment amit a szülinapján hallgattunk.És mivel egy kicsit hiányzott is L.Joe örültem,hogy újra láthatom,hisz olyan rosszul váltunk el.
-Szia Ha Ni.
Hallottam egy hangot a hátam mögül,L.Joe volt az.Nagyon megörültem neki és odarohantam, megcsókoltam.Kb; 1-percig  csókolóztunk majd elhajtottam a fejemet és megöleltem.
-Ha Ni minden rendben??-kérdezte meglepődve.
-Igen minden.Szeretlek  tudom,hogy te is és nem akarlak elveszíteni.
-Nagyon szeretlek és én sem akarlak elveszíteni!De bevallok valamit.
-Mit?-hajtottam hátrébb a fejemet.
-Hát azt hittem,hogy jobban fogysz szeretni ha segítek a diákoknak és büszke leszel rám,hogy segítőkész  vagyok csak ezért vállaltam az egészet.
De cuki,csak ezért volt az egész veszekedés,hogy nekem megfeleljen.
-De én ezek nélkül is imádlak.Nekem így vagy tökéletes.-és megpusziltam az arcát.
-Tényleg? Biztos?
-Igen.Tudom,hogy engem szeretsz és senki mást.
-Így van téged szeretlek a világon a legjobban.-megcsókolt.
Elindultunk hazafelé,egyszer csak megcsörrent a telefonom.Ezt nem hiszem el,már megint anya rontja el a romantikus pillanatot.
~Szia anya mondjad.
~Szia kicsim hol vagy?
~Most megyek haza.
~L.Joe-val?
~Igen anya miért?
~Akkor jöjjön be ő is mondani akarok nektek valamit.
~Rendben.
~Siessetek.-és letette.
Na jó az még oké,hogy minden romantikus pillanatot elront,de most még beszélni is akar velünk.
Megérkeztünk haza.Anya máris megfogta a kezünket és berángatott a nappaliba.Mindenki ott volt még L.Joe szülei is.Gondolom azért voltak még ők is ott mert anya és az ő anyukája jóban vannak.
-Na sziasztok végre mindenki megjött.Szeretnék nektek valamit mondani.
Mindenki csendben figyelte anyát,még a kicsik is.Senki nem tudta,hogy mit akar mondani és,hogy minek hívta össze az egész családot és barátokat.
-Esküvő lesz.Méghozzá kiderült a múlthónapba,hogy  Apus és én nem vagyunk rendes házasok.Ezért azóta tervezzük,hogy most szombaton megtartjuk és rendes házasok leszünk.
Na jó ez most sokkolt.
-És mindenki aki itt van megvan hívva,meg még pár rokon is akik nem Szöulban laknak.
Mindenki elkezdett beszélgetni és kérdezgették apát is.Anya és L.Joe anyukája odajöttek hozzánk.
-Ne haragudj kicsim de nem mondhattam el.Meglepetésnek szántam.-mondta anya mosolyogva.
-Hát meglepődtem,eléggé.-viszonoztam mosolyát.
-De ebből te csak jól sülsz ki.
-Miért is?
-Mert megyünk nászútra.-és elkezdett tapsolni.
-És??
-A Hugit ledjuk Mamához és mivel féltünk téged egyedül megbeszéltem L.Joe anyukájával,hogy hagy aludjon itt.Legyen ki vigyázzon rád.
-Igen Anya??-és ránéztem L.Joe-ra.
-De csak 3-om napra megyünk.
És elment beszélgetni.
Végre elment mindenki L.Joe is.Még este beszéltünk az esküvőről anyáékkal és elmentem aludni.
A hét eléggé gyorsan telt el.Vettünk ruhát,kivettünk egy éttermet a lagzihoz és stb;.L.Joe egész héten azért csesztetett,hogy had lássa a ruhámat,de nem mutattam meg neki.
Eljött a Szombati nap.Mindenki ideges volt kapkodott.Nekem és a Huginak szerencsére csak a hajunkon és a ruhánkon kellett szenvedni mivel mi voltunk a koszorúslányok.
Minden készen volt.A templomnál találkozott mindenki.Én csak álltam a parkoló szélén a Hugival és hülyéskedtünk.Vártam,hogy L.Joe is megérkezzen.Egyszer csak megláttam a kocsijukat kihúztam magam.És váram,hogy L.Joe odajöjjön hozzám.De észre sem vett.Először odamentek Anyához és Apához,velük beszélgettek.Majd köszöntek mondhatni mindenkinek.Ráadásul utána még a Hugi is odafutott L.Joe hoz,hogy nehogy már velem legyen...á nem.Elkezdett ugrálni körülötte.Mintha velem játszana.De végül észrevett L.Joe és tátva maradt a szája,de szó szerinte.Odajött hozzám és végig nézett rajtam.
-Mi az valami gond van a ruhámmal??Vagy a hajammal?-lepődtem meg.
-Nem gyönyörű vagy.Nem tudom,hogy hogy érdemelek egy ilyen gyönyörű lányt.-mosolygott.
-Hát én sem.-mosolyogtam én is,majd közelebb mentem és a kezem ráraktam a vállára,erre ő megfogta az oldalam.
-Amúgy te is nagyon elegáns  vagy.-mondtam neki,végül is az volt.
-Köszönöm.-és nyomott egy puszit az arcomra.
-Na mehetünk?-kérdeztem.
-Persze.
És elindultunk befelé.