23.rész
-Hé te meg,hogyan kerültél haza??-nagyon megijedtem.Még a végén mocskos lesz a fantáziája.
-Mama hazahozott mert utaznak el.Nem mondta Anya??
-Nem,ezt elfelejtette mondani.-mérges lettem.
-Ha Ni én éhes vagyok! A Mami annyira kapkodott már,hogy nem tudott nekem csinálni semmi vacsorát.-hajtotta le fejét.
-Rendben.-felkeltem L.Joe öléből és felé fordultam.-Te is éhes vagy??
-Igen egy kicsikét.-mondta,eléggé szomorúan.
Lefutottam a konyhába és elkezdtem csinálni szendvicset,mert még maradt délután hozzávaló.Lejöttek ők is utánam.Leültek a TV elé és elkezdtek valami hülye gyerekműsort nézni.Úgy tünt mintha L.Joe-nak tetszene.Kigondolta volna.Lehet otthon így szórakozik mikor unatkozik.Elkezdtem nevetni.Hátranéztek,eléggé furcsán.Hát de mondjuk csak úgy elkezdek nevetni,de minden oké velem.
-Miért nevetsz??Megosztanád velünk??-mosolygott L.Joe.
-Én csak arra gondoltam,hogy valójában ez neked nem a szenvedélyed??-még mindig nevettem.
-Micsoda?-nem értette.
-Hát az ilyen bugyuta gyerekmesék??
-Ezek nem bugyuták.-jelentette ki Hugi.
-Akkor nem azok.-persze,hogy köbe kell szólnia.
-De nézd már meg milyen aranyos az a tündér.-nevetett L.Joe.
-Nálam nem aranyosabb-nyujtottam ki a nyelvemet.
-Nálad senki nem aranyosabb-és küldött egy puszit.
Hugi csak nézett minket és megszólalt.
-L.Joe és mikor veszed feleségül Ha Ni-t??Mint Apa Anyát??
-Hé Hugi!-meglepődtem ettől a kérdéstől.
-Hamarosan.-és megbökte az orrát.
-De akkor én leszek a koszorúslány oké??-kis aranyosan kérdezte.
-Persze.-mosolygott L.Joe.
-Kész-gyorsan megszakítottam ezt a témát.
Végre megették amit csináltam és  lefeküdt a Hugi aludni.Bementünk a szobámba és leültünk egymás mellé a kanapéra.
-Hamarosan mi??Mikor lesz az a hamarosan??-kérdeztem mosolyogva L.Joe-tól.
-Majd meglátod.-és megcsókolt.
Megpróbált eldőlteni.De én megfogtam a mellkasát.
-Ne,mi lesz ha felkel Hugi és bejön??-mondtam.
-Szerintem ez a gyerek még többet tud  mint te.-mosolygott.
-Ha ha ha és magamhoz rántottam,majd megcsókoltam.
Így aludtunk el.Le sem fürödtünk,pizsamámat sem vettem föl.A normális hétköznapi ruhánk volt rajtunk.Nem történt semmi.A csókolózásban aludtunk el. De akkor is életem legszebb estéje volt.
.Reggel.
Mikor felkeltem L.Joe arca volt az első amit megláttam.Nagyon boldog voltam,de természetesen a Hugi megint bejött és elkezdte mondani amit tegnap.Fejlődhetne már a szókincse.Erre L.Joe is felkelt.
-Bocsi,hogy felkeltettünk.-mondtam.
-Nem semmi,már félig fent voltam.-és megpuszilta a homlokomat.
Minden úgy kezdődött mint egy normális reggel.Csak,hogy nem volt suli és L.Joe is ott volt.Már is kitalálta reggeli programnak,hogy menjünk el fagyizni. De a Hugi el akart menni az egyik barátjához.Megbeszéltük,hogy elvisszük és utána megyünk.
Mindenki készen volt,már csak én  igazgattam  a hajamat.
-Gyere már le!!-kiáltottak fel mind a ketten.
-Megyek már!!-most minek kell siettetni??
Lefutottam mikor készen voltunk.
-Na már megint rátok várok??Nem hiszem el.-nevettem.
-Hé eddig mi vártunk rád!-mondta L.Joe és megfogta a kezemet.
Elindultunk.A Huginak elmondtam mindent mikor jövünk érte meg ilyesmik,ja és a legfontosabb,hogy jó legyen.A multkor is leverték a csillárt.Hihetetlenek a barátai,olyan rosszak mint ők.Na de végre lepasszoltuk.El is indultunk.Valami különleges fagyizóba mentünk sosem voltam még ott.Nem is tudtam,hogy van.
-Én még soha nem jártam ennél  a fagyizónál.-mondtam.
-Ez most nyitott ki,nagyon finom a fagyijuk.-mosolygott L.Joe.-Ja és még elviszlek valahova,rendben??
-Én benne vagyok.-kacsintottam.
Vajon hova akar vinni??